Venyigeszú és a plankton
Nem, ez most nem az olvasás éve, de egyszerűen nem tudtam kihagyni ezt a képet. 
Szerintem zseniális. Ha valaki már írt szigorlati tételt arról, hogy mik azok az érvek, amik azt bizonyítják, hogy a nyomtatott könyv nem fog eltűnni mint kommunikácius médium, pláne értékeli.
Nálam nagy kedvenc Boris Vian, most fogtam neki az újraolvasásnak. Azok közé az írók közé tartozik, akiknek a könyvei ott kell, hogy sorakozzanak a polcomon, mert harmadszori újraolvasásra is ugyanolyan jól mulatok rajta, mint a legelsőnél. (Jó, mondjuk én mindig elfelejtem a könyvek befejezését, úgyhogy nem olyan nehéz nekem újat mutatni…)
Tavaly a Cartophilus újra kiadta Vian legismertebb műveit. Megrendelhető a Bookline-nál.
Kedvcsinálónak és annak, aki mégis megrögzött online és bírja a képernyőn olvasást, itt egy link aktuális olvasmányélményemről, Vian legkorábbi, 23 éves korában írt regényéről, a Venyigeszú és a planktonról itt
