te adsz?
Meglehetősen bizalmatlan vagyok, ezért a koldusokat, hajléktalanokat, kéregetőket tekintve az az elvem, hogy ennivalót szívesen adok, de pénzt nem. És nem érdekel, hogy kajára, szállásra, piára, új vesére vagy akármi másra kell. Én ezt tudom adni, ha elfogadja jó, ha nem nem. Sajnos eddig 90 %-ban jogosnak bizonyult a bizalmatlanságom. Általában nem fogadják el az ételt. Az egyik kedvenc indokom az volt, amikor a kis fiatalasszony azt mondta nekem, hogy “Őszinte leszek, én pénzt akarok.” Erre csak azt tudtam mondani, hogy én is az leszek, én meg azt nem akarok adni. Olyan is volt, amikor a lány megköszönte, elfogadta, majd még kért volna pénzt. Amikor viszont kinyitotta a táskáját, láttam, hogy tele van kajával, mobiltelefon van nála, satöbbi. Ilyenkor mire gondoljak?
Azon viszont mindig elég jókat mulatok, hogy milyen feliratokat írnak a kis kartontábláikra. Mindent elmond, hogy ki mivel akar hatást elérni. Végülis ez is egyfajta marketing. Adva van egy kartontáblányi hely. Írj rá valamit, add el magad.
Ez a kis kép gondolkoztatott el a témában.
Te mikor adsz? Kinek adsz? Mi az ideológiád?
változó,h adok-e, pillnanatnyi szimpátia kérdése
volt,h adtam, pedig tudtam,h a rizsa, amit előad kamu, amikor másodszor is próbálkozott ugyanazzal a szöveggel pár hónap múlva, elhajtottam a rákba (hátha fejlődik vmit szakmailag)
ami zavar bennük,h többnyire rosszul hazudnak
a parkolókban mindenfélére gyűjtő, táblázattal mászkáló tarisznyásokat válogatás nélkül hajtom el
hasonló fenntartásaim vannak nekem is, mint neked, bár mivel nálam általában nincs kaja, pénzt szoktam adni, azonban nem bárkinek – inkább amolyan belső sugallatra
akin azt látom, hogy simán tudna dolgozni, csak mondjuk ezt a bizonyos szempontból kényelmesebb megoldást választja, annak nem adok. ez fel is bosszant, mert miből gondolják ők, hogy bármi joguk lenne abból kérni amiért más megdolgozott?
vannak azonban olyanok, akik annyira le vannak csúszva, hogy egyszerűen megsajnálom őket…