->

Manapság nem olyan egyszerű. Mármint szembefutni a művészettel. Egyrészről a könyvesboltok tele vannak hulladékkal, másrészről a múzeumaink még mindig nem fejlődtek nyugat európai szintre kiállítások terén, az állandó tárlataik pedig ha más nem, hát középiskolai és általános
iskolai könyvekből darabonként de becseppenhettek az emberek fejébe. De ahhoz még idő kell, hogy itthon is olyan komplexum üzemelhessen mint a bécsi Museum Quartier, ahol bizony kortárs alkotók munkáit is megtekinthetjük. Addig egyelőre maradnak a képzőművészetik kipakolásai és a csöppnyi pesti galériák. Jelesül, most a Duna Galériában látható a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe tavaly felvételt nyert művészek néhány képe. Ízelítőnek álljon alább néhány.

Elsőként Lengyel Zsüliett két kompromittáló képévél támadnánk meg a nagyérdeműt, melyek édestestvérek Átutazó vagyok címmel. Ránézvén azonnal Szilágyi Domokos verse jutott eszünkbe, a Kényszerleszállás, melyet példának okáért, középiskolás fokon nem tanítanak, pedig…Döntse el mindenki maga.

Aztán meg jól rátaláltunk a Csorján Melitta képre, melyből meg egyszerre sugárzott egy darab Képzelt riport, egy csepp Dalí és de Sade márki soviniszta bája. Lehengerlően egyszerű.
