Szexcesszió
Lehet méltatni a magyar virtust, meg az ősi ösztönöket, de valljuk be igaziból csak a száj nagy és legfeljebb utcai vandalizmusban bizonyítottunk az elmúlt időben. Művészetekben sosincs nálunk semmi formabontó, igazán botránkoztató, gondolkoztató. A legtöbb esetben néhány képes, hazai vázlatokkal kipótolt kiállításokat kapunk, amik még a képi élmény ellenére is utólag inkább az átverés érzését keltik az emberben. Amikor meg véletlen a fővárosba talicskáznak anyagot az akcionizmus egyik atyjától, az is egy alig hónapos etap, törpe galériában.
Bezzeg (ugyeugye) Bécsben nem duma van, hanem odateszik magukat. Ha kellett, olyan kiállítást szerveztek (Klimt-Schiele-Kokoschka: Die Nackte Wahrheit), amelyre ruhátlanul várták a vendégeket, ha már úgyis a meztelen igazságról volt szó, s éppen azok a képek kerültek a nézők elé, melyek a századforduló környékén csúnyán megbotránkoztatták a jónépet.
Persze ha kell, nem csak házat vernek bele a MUMOK tetejébe, hanem ha már Erwin Wurm állít ki, akkor mernek az emberek a műalkotássá válni, s nem csak bambán nézik a konceptuális szobrokat, hogy vajon mit is lehetne most ezzel kezdeni.
Bár mostanság úgy tűnik, még az osztrák ingerküszöböt is meg lehet ütni, ám a változatosság kedvéért egy svájci úr, Christoph Büchel követett el. Nemes egyszerűséggel a Szecesszió Palotáját alakította át úgy, hogy Gustav Klimt képeihez csak egy swingers klubon keresztül vezessen az út. Az Element6 elnevezésű 18 karikás játszótér persze nem vicc, igaz ugyan, hogy napközben nincs iparűzés, azonban paucis verbis esténként egy múzeumban lehet kefélni.
Büchel vállalt célja az, hogy legalább akkora visszhangot keltsen, mint egykoron Klimt a Beethoven fríz képével, melyet éppen a Szecesszióba festett fel. Másfelől további elképzelés volna az emberek szexuális gátlásainak felszabadítása, hiszen forradalom, szabadság ide vagy oda, manapság megint egyfajta válságban van a szex a művész szerint.
jó volt, tetszett
és még igaz is