Somme-i szekér
Minthogy egész egyszerűen herótom van a szekeres öreg néniktől, akik löttyedt testüket a metrón nekem feszítve gázolnak át kétkerék meghajtású mobilszatyrukkal a lábamon, melyet nemes egyszerűséggel szekérnek hívok, hiszen a testtartásuk jottányit sem különbözik egy szamár vontatta falusi tömegközlekedési eszköz profiljától, s a mamák vírusa újabban átgyűrűzött a nőkre és a puhány férfiakra is, akik bőrönd formájában a gurulós megoldásra váltottak, gázolva lépcsőn, macskakövön, villamossíneken át, iszonyatos zajt lapátolva a dobhártyámra, ezért ezt a bőröndöt nem lehetett kihagyni.
A bőrönd formája kísértetiesen hasonlít az első világháborúban a Somme folyó mentén zajló ütközetekben megjelenő lánctalpas járműre, mindez azonban nem volna figyelemre méltó, ha a külcsín nem rejtene a hírhedt elődre hajazó belsőt is. Immáron a halk, gumírozott “lánctalpaknak” köszönhetően a metropoliszokban cirkáló hölgyek és urak mindenféle terepen elboldogulnak és könnyedén veszik akár a lépcsők, vagy kockakövek okozta nehézségeket, mindezt természetesen a tűsarkak koppanásától eltekintve, lopakodó üzemmódban.
