piknik
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy beindult a piknik-szezon. juhéj. Piknikezni jó. Mégpedig azért, mert enni jó és a fűben feküdni is jó. Abszolút díjazom azokat a spontán megmozdulásokat, amiknek keretében kiülünk meginni egy üveg bort, fagyizunk egyet, betolunk egy zacskó gumicukrot, de ami még ennél is jobb, az az előre megtervezett piknik. Amúgy feltétlenül a spontaneitás mellett teszem le a voksomat, de valahogy az mégis csak jobb, amikor van egy frankó kis pléded,
valami jóféle borod,
vagy esetleg egy laza fröccsöd (éljen a bormarketing..),
készültél valami finom salátával,
vagy fini szendviccsel
(a képet a Scanwich Project-ből vettem, érdemes körülnézni) és gondoskodtál megfelelő társaságról.
Most, hogy ezt a témát így végiggondoltam, megfogalmazódott bennem, hogy milyen piknik is az, amire most éppen (vigyázat, ez változhat 
) vágyom. Ketten kiülni nem nagy kunszt (na, persze nyilván az sem utolsó, hajajj), de egy nagy baráti társaságot összeszervezni, akik végigfröccsözik az egyik vasárnapot valamely zöldövezetben ejtőzve, miközben krumplisalátát, görög salátát, bagettet és szőlőt esznek kétpofára. Néha esetleg úgy tesznek, mintha nem csak az eszem-iszom miatt jöttek volna és tűntetőleg röplabdáznak pár percet. Szeretném, ha az illetékesek utalásnak vennék.
