a tavalyi Bodrogi Gyulás Süsüs, illetőleg a Reneszánsz Éves Mátyás királyos akció után a mindannyiunk által hőn szeretett BKV a város büszkeségének tartott Combino-kon, illetőleg a nagyon vegyesfelvágottas 7es buszon, a métrón és a földalattin brillírozik újra. A közérzetjavítóként definiált momentum jelen helyzetben azt jelenti, hogy felkérték Hegyi Barbarát, Nagy-Kálózy Esztert, Rudolf Pétert, Szerednyei Bélát és Pusztaszeri Kornélt, hogy adják hangjukat a megállók nevének, illetve a mindig szíveskedjenek kapaszkodni kezdetű és egyéb szövegek...

avagy leszopnád Bondot? A James Bondot? No persze csak képletesen meg nem is a Roger Moore bácsit elfonnyadtan, vagy a megőszül Sean Connery-t, hanem az új baltaarcú fenegyereket, Daniel Craiget. Merthogy a brit felmérések szerint a hölgyek a jelenlegi felhozatalból leginkább az ő testét nyalnák falnák körbe karikába, ezért a Del Monte Superfruit, gondolom a helyi Eskimo piacra dobta a Bondos Jégkrémet. Szerintetek ez mégis nem valami brutális aberráció? Ilyesmit tenni, még ha a férfiak nyalogatnák a Spice Girls-t…nos hát talán…bár azt sem tartom normálisnak…a...

Tudom én, hogy csak a szabad szoftver, de azért nekem kellene a nyárra egy ilyen ház a Balaton mellé… Beépített csúszdás medencével! Ha meglesz, mindenki meg van hívva.:)

Nos, pont ismerek valakit, aki csípi a majmokat. Rögtön rá gondoltam, amikor ezekre az édes kis majmos kitűzőkre bukkantam, amik bármelyik öltözetet egy pillanat alatt degenerált ovis szerkóvá alacsonyítják (vagy turbózzák?).. A felt-en találtam, de egy lazább, vizsgára tanulós éjszakán az ügyesebbek akár a saját zoknisfiók tartalmukból is kihozhatnak egy hasonlót.:)

Manapság egyre többen támadnak az interneten. A pápától Britney Spears-en át Ashton Kutcher-ig. Kezdik felismerni azt az erőt, ami benne rejlik. No persze, rázzátok a fejetek, hogy de hát már mindenkinek van honlapja ezer éve és a többi…ez igaz…persze cserébe itt sokan meg is rekedtek, esetleg még banner reklámokban gondolkoznak…de ma már, belegondolva, hogy alapvetően mire használom az internetet, elmondhatom, hogy a webkettes dolgok dominálnak (a web3.0 szemantikus tudásáramoltatásáról majd külön pósztban), minden ami közösségi sokaságon alapuló...

Szemét kis rovar, szú falja a firenzei Uffizi múzeum világhírű műkincseit. Az apró paraziták fáradhatatlanok a fára festett képek, a fakeretek és szobrok lyuggatásában. Olyan nagy károkat okoznak, hogy Európa egyik legcsodálatosabb és leggazdagabb múzeuma gyors és hatékony ellentámadásra kényszerült. A szakemberek kitaláltak egy nitrogént előállító készüléket, a “szútalanítandó” műtárgyakat pedig belecsomagolták egy speciális anyagból készített lezárható zsákba. A zsákot telefújták nitrogénnel, úgy, hogy megfelelő hőmérséklet...

Na, az előbb találtam ezt az újragondolt bankjegyet a Dollar Redesign Project-nél. Esetleg a mi kétszázasunkat is hasonló dimenziók mentén kellett volna megújítani, hátha.. Sőt! Még jobb gondolatom támadt! (Vagyis nektek fog..:)) Kérem a kommentekbe, hogy kiket látnátok szívesen a Superman-éhez hasonló szerepben a hazai bankjegyeken. Jöhet a Kockás fülű nyúltól kezdve (na, ez az én ötletem volt:)) bármi, ami/aki egy kicsit magyar vonatkozásúvá teszi a koncepciót.

Egyre kevésbé bírom a seggelős tanulásokat. Pláne amikor olyan listákat kell memorizálni, amikre soha többet nem lesz szükségem. Ráadásul úgy tűnik minden a tanulás ellen van. A könyvtárban az ember összefut az ismerőseivel, akik galád módon elcsábítják kávézni, ebédelni esetleg unalmában belehallgat a mellette tanuló pár egészen egyedi tanulási módszerébe. Otthon 20 percenként kaja/pisi/kávészünetet kell beiktatni, mindenképp meg kell nézni a leveleket, a kedvenc oldalakat, a neptunt, mégegyszer a leveleket, a híreket, a blogot, megint a leveleket. Mire...

nyáhháhh…ha valaki azt mondja nekem három héttel ezelőtt, hogy a mai napom legégetőbb problémája az egyetmre rohangálás, interjú tisztázás, tanulás és alkotói válság lesz…még hiszek is neki…de ha azt is hozzáteszi, hogy ezek fölé emelkedik az a problematika, hogy nekem sürgősbe fehér nadrágot kell szerezni…akkor minimum arcon röhögöm…már pedig erről van szó…sikerült ugyanis hozzájutni a címben említett megapartyra jegyekhez…ergo most a kultúrsznobbingból belecsapok a fehérd dress code-os elektrozenés fiatalok bulijába,...

Mármost az egyszeri pókerjátékos mindig örül, ha bejut valami jó kis versenyre, ahol élőben is lehet játszani. Nem arról van szó, hogy egyébként nincs rá lehetőségem, de mégis, selejtezőből bekerülni, az tényleg jó. Aztán ülni az asztalnál, nézni az osztó munkáját (gyakorta a formás idomait is…), trükközni a zsetonokkal, figyelni a partnereket, hátha leolvasható róluk valami információ. „Te, haver, mennyi zseton van előtted?”-kérdezni, és várni a választ. Igen a póker romantikája, a hangulat… Vannak olyan helyek, ahova az ember nem szívesen...