Érdekes és első blikkre talán szerethető kiállításnak lehetünk tanúi áprilistól Budapesten. De közelebbről megvizsgálva a helyzetet, mindez hamar elmúlik.  Bár az ötletnek nem feltétlen van köze az Európai Unióhoz, mégis a rendező és alkotó országok az úgynevezett “szerencsés triót” alkotják, mely közös elnökségre készül. Ilyenformán verbuválták a magyar, spanyol és belga tervezőket, akik a világirodalom honi (a spanyolok elég sok latin amerikai írót bevetettek - a szerk.) legszebbjeit vették elő inspirációként. A kiállítás a 20...

Bár állítólag a két tervezőt, Miles Hartwellt és Matt Withingtont a pörgő pénzérme látványa inspirálta a SplinterWorks Dime Kitchen megalkotásakor, szerintünk mégis jobban hasonlít egy jól megtermett gránátalmához. Miről is van szó: lényegében egy konyhai szekrényről, amely azonban nem egyszerű tárolásra alkalmas polcokat rejt magában, hanem egy egész főzőállomást. 10 fából készült lap alkotja a burkot, amit könnyedén ketté nyithatunk a minikonyha használatakor. Használaton kívül pedig akár egy érdekes szobornak is elmegy. Arról nem is beszélve,...

Giuseppe Zanotti és a francia Colette divatház kollaborációjából született kis topánka, az oldalán kettő darab tölténnyel, természetesen mindegyik Swarovski kristályból. Az egyik arany foglalatban a másik ezüstben, bőrrel erősítve a fekete vászon cipellőhöz. Az ára kb. 450 dollár. Itt meg is vásárolható.

A bor számomra mindig is valamiféle elit járata volt a szesznek. Nem mintha nem lehetne drágábbat, édesebbet, keserűbbet, frissítőbbet találni a többi alkohol között, de valahogy mégis ez ivódott belém a borvidéki felcseperedésből. Tudom én azt is, hogy tömegtermelés, logisztika és már jöhet is a papírdobozos verzió, meg a műanyag dugó. De nekem a bor akkor is üvegben van, parafával dugaszolva, diszkrét címkéje van, nincsen rajta vicces borvers, hallucinációt okozó színek stb. Ha és amennyiben nem felelünk meg ezeknek a kritériumoknak, akkor az már csak...

Pizzát a legelvetemültebb embereken kívül mindenki eszik ugye. Az más kérdés, hogy ki olasz, ki amerika, stb verzióban, vagy éppen honosított magyarban, rendelősen vagy házibarkáccsal fogyasztja, mindazonáltal jelen pillanatban ez most nem is fontos. Mutattunk már nektek pizzaautomatát is, de most csak az érdekelne, hogy ki mivel szeletel? láttam már többféle trükköt, éles kést, kerámiásat meg acélt is, próbáltam az ilyen körfűrészes penge kerekeket is, foggal tépést. Mégis ami nálam mindenféle népbutító, Mózeses paradicsomtenger szétválasztósdiból...

Egyszerűen csípem azokat a  cuccokat, amik azt sejtetik, hogy mindenkiben ott van a művész és a művészet az, amit annak látsz (nyilván ez egyénenként változik). Ezért is jön be a Do-Frame Adhesive Tape a Droogtól, amit a Likecoolon találtam a napokban. Ez egy mintás cellux, amivel azt nyilvánítasz műalkotássá, amit csak akarsz. Vagyis a nyaraláson készített képet, egy múzeum shopból beszerzett posztert, a leonardo dicaprio poszteredet, vagy akár a saját kölködet.:)

Ugyanattól a tervezőtől (Marti Guixe), aki az instant képkeretet megalkotta és ugyanonnan (likecool) vettem a következő ragasztós megoldást is. Úgy tűnik Marti kicsit egysíkú vagy nagyon belejött a celluxos ötletelésbe.:) A Football Tape segítségével a legutolsó hableányos (jó, vágom én, hogy most már inkább Thomas meg Spongyabob megy, de az én időmben még Ariel volt minden másodikon) strandon vásárolt fumilabdát is “professzionális” sporteszközzé alakíthatjuk. Legalábbis kinézetre.:)

Nem szeretnék én a fejlődés útjába állni, éljen a web2, a közösségi oldalak meg minden, de azért valahol mégiscsak régimódi vagyok és bírom én ezeket a klasszikus kis offline dolgokat. (Jó, most átgondoltam és inkább régimódi vagyok, mint modern..de ti ezt végülis nem tudjátok, úgyhogy akár hiteles is maradhatok.:)) Na, de visszatérve az eredeti gondolatmenethez.. Tendencia, hogy mindent lehet már lassan a neten csinálni. Ez van amikor jó, van amikor kevésbé. Mennyivel izgibb viszont, ha olyanokat tudunk offline (értsd a való életben, net és számítógép...

Mostanában folyton bajuszos cuccokba botlok. Most akkor tényleg megint divat a bajusz? Mondjuk ez magyarázatot adna az egyre nagyobb számban felvonuló bajszos huszonévesekre… No, meg is osztom veletek a bajszos találataimat. Az elsőt, a bajszos nyulat az Urban Outfittersnél találtam. Kicsit indokolatlan a bajusz, de nekem tetszik.:) A kettes számú verziónál, a cigiző nyúlnál meg minden szempontból jobb. Viccesebb is és nem rontja meg a fiatalságot.:) Azért csatolom ezt is, hogy mindenki érzékelje a kontrasztot. Szintén az Urban Outfitters kínálja megvételre Moustachiót....

TITOKBAN…hol is kezdjek neki jól…a white szeműeknek már feltűnhetett a link pár napja…az inspiráció, nem titkoltan a postsecret volt, mégis úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne mindezt magyarul?…node mi a lényeg? tranzitíve egy mondatba tudnám belefogalmazni: “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”…van amikor valami az ember szívét, lelkét, elméjét keményen tapossa, s elüvöltené, de éppen a közelben levő embereknek nem lehet…van aki szerint ez gyenge exhibicionizmus csupán…van aki szerint őszinte vallomás…mindenki...