madarak…
…no nem a hitchcock-i értelmezésben, bár az is megérne egy külön mesét…arról van szó ugyanis, hogy ilyenkor tavasszal úgy kedvem támad virágot ültetni az erkélyre meg madáretetőt eszkábálni és kilógatni valami olyan helyre, amit jól látok az ablakomból. De aztán mindig gyorsan lebeszélem magam. Az ilyen dolgokért nem tudok hosszútávon lelkesedni. A virágok is mindig csak sorvadoznak nálunk (nem én vagyok az egyedüli antikertész a családban..). A látványos dolgokat szeretem. Amikor elültetem a növényeket, hirtelen egész barátságos lesz az erkély. Forradalmi változás. A locsolás azonban már nem ennyire látványos, el is felejtődik.. A madáretetéssel is valahogy így vagyok. Összeszerelem, lefestem, várok. Semmi. Megint várok. Semmi. Felhúzom magam (anyátok etessen titeket akkor, na) és leszerelem. Viszont ha nem az én kezdetleges kis olajzöldre festett faházikóm árválkodott volna a falon, hanem valamelyik a következő design madárházak közül, lehet, hogy fent hagytam volna. Bár mag csak az első héten lett volna benne, de akkor is…
Mondjuk ezen a fotón kicsit olyan, mintha perch! madáretetőjébe egy denevér költözött volna, de a fölötte álló madár legalább kivehető.
Abszolút kedvencem azonban az Eva Solo által tervezett Take away madáretető.
Amikor ilyen szépet látok, előtör belőlem az állatbarát.:)
mert nem gondolsz bele, hogy a madárka teleprátolja a házikot, aztán lesz nesze neked dizájn