Hommage á El Kazovszkij
Minthogy a művésznőnek eredetileg ma nyílt volna kiállítása, ám időközben távozott az élők sorából, ezért barátai, tisztelői megemlékező tárlatot rendeztek számára a Várfok Galériában. Néhány szemelvényt a nagyérdemű elé is gurítanánk, mintegy ízelítő képpen. Mivel azonban azt valljuk, hogy a művészet a szerves lét elidegeníthetetlen részét képezi, éppen ezért bátorítani kívánunk mindenkit, hogy kulturálódjék, illetőleg amennyiben sznobbulásra adja a fejét, úgy a festményeket is vegye be a repertoárjába a divaton és a kulináris élményeken túl. A műveltséggel is fel lehet vágni! A jó ízlés szubjektív, de azzal meg pláne. Táguljatok februárig, ha tehetitek. A festményeket pedig jól megtaláljátok a kenyérszövegben.
Elsőként egy meglehetősen eklektikus figura képét demózzuk nektek, ehhez nem fűznénk túl sok mindent, aatoth franyo magáért beszél…Kazónak. Tessék ízlelgetni. Olajvászon. Collstockom nem volt, méreteket nem tudjuk.
Második nekifutásra Fehér László eklektikus Kazó című képével szembesítünk. A medvék iránti elkötelezettséget gondolkodás serkentő céllal nem taglaljuk, azért azt hozzá tennénk, hogy semmiképp sem keverendő össze az Androiddal. És még valami. A hölgy nem képezi a mű részét.
Itt ám a Csiszér is. Ebbe a montázsba is majdnem belerohantunk. My work is your work, you know. Vezesd kicsit a szemed, aztán ha káprázik már, no akkor hunyd le, rá egy unicumot (munkaidőben Sic!), és garantált esp pár pillanat erejéig.
A végére viszont két nyugodtabb képet hagytunk, hogy a kevésbé white szeműek se riadjanak el a karcoktól, így elsőként egy Szotyory munka, aztán rájöttünk, hogy dől be az ajtón a minusz tíz és elfagyott a mosoly.
At last but not least, egy ragadozó, nyakonöntve lírával, a sírfelirat talán erős lenne, mindenesetre “eszembe jut, hogy nem szabad félelmet mutatni”. Aki elkövette: Bodóczky István
