Ha azt mondjuk macséta…
…akkor immáron ne a fegyverre gondoljatok első körben, ím egy kis Susanne Matsché ujjgyakorlat
No nem kell egyből óckodni. Mármint ha megtudjátok, hogy a pettyeket ne egy olyan gépről kölcsönözte, mely ihatóvá teszi a füvet (gyk: tehén), hanem nemesacélból vannak. Azért ez már régen nem a felveszek egy darab vasat az ujjamra, mert jó metálos szubkult arc vagyok szindróma. Elegante, sőt mi több, a gyűrűk egyediek, mármint a mintázat elhelyezkedését tekintve, nem pedig előre megírt koreográfia szerint kerülnek öntőformába. Az ezüst és az acél különböző fizikai jellemzői miatt válik a gyűrű kvázi buborékossá.
Persze, a tisztább fémek kedvelőinek is kedveskedünk azért, nem adjuk meg a lehetőséget a megkövezésre, ezért álljon itt egy fehér arany-ezüst kombináció is.
Tudjuk, hogy fára szokták mondani, s ez valójában nem is legálisan intarzia, hiszen az arany külső ezüst belsőt rejt, bár kár volna ezt a szép csengésű szót nem hozzáilleszteni ehhez a kedélyes remekműhöz.
És tessék. Itt van az újabb fricska az arcunkba. Azon küzdünk mindig, ogy fogkrémmel aprítjuk a feketedő ezüst ékszereinket. Erre ímhol előállt egy rögvest feketített averzió. A drótos stílust szokni kell, de meglehetős alkalmi eleganciát kölcsönöz egy-egy kiállítás megnyitón, s jelentem felveszi a versenyt a tűzzománcom, meg a nemes kavicsos ujj hengerekkel.
Végül a klasszikus arany-ezüst kombináció hívőinek is szeretnénk mutatni egy eklatáns darabot, melynek áttört dizájnjához immáron már nem sok mindent fűznénk. Szép.
