Sokaknak azonban nincs ilyen szerencséjük. Igaz az is, hogy egy basic nokia töltő is szinte minden magyar családnál akad, de ugye az mégsem mindenkinek jó. És gondoljunk csak bele, hányszor volt már olyan, hogy egy 5 perces töltéssel már bőven megnyugtató állapotba hoztuk volna a telefonunk, fényképezőnk, laptopunk.

Nos a következő megoldás éppen arra bazíroz, hogy pro primo, statisztikailag igen valószínű, hogy valamelyik ismerősünknek (már persze akivel éppen együtt vagyunk) igen is jó töltöttségű akkumlátor lapul valamelyik kütyüjében. Pro secundo, nekünk magunknak is akad éppen egy akkumlátoros másik csoda.

Az oszd meg és uralkodj elv átértelmezésével operál a Jump-Start Card is, mely amúgy, ahogy a neve is mutatja, hitelkártya méretű, így könnyen cipelhetővé válik. Az aggódók kedvéért a kártya akrillal leöntött így nedves környezetben is veszélytelen, nem mintha egy lítiumos akksi bárkit halálra tudna rázni. A kártya a rövidtávú elektromágneses indukció elvét használja ki, így transzportál áramot egyik akkuból a másikba. Azt persze feltétlen ne várjátok, hogy egy 1000-1200mAh telefon elemmel fel lehessen tölteni egy 8000-es nootbook áramforrást, de azért próbálkozni lehet. Amire kíváncsi lennék, hogy a javarészt NiMH-es, ceruzaelem formájú akkukkal vajon mit tud kezdeni, hiszen itthon a fényképezőgépek java része ilyen szereléssel érkezik.

Az értelmetlen pénzkidobás új dimenziója nyílt meg ismét számomra. Régebben is találkozhattunk már brillekkel kivert (amúgy csúnya) mobiltelefonokkal, aranyporral felturbózott, vagy éppen kristályokkal megszórt üvegű ásványvizekkel és egyéb csodákkal.

Most azonban a Victoria’s Secret neves fehérneműgyártó Adriana Lima brazil topmodell segedelmével bemutatta legújabb melltartóját, mely nem kevesebb, mint két millió dollárt, vagyis mai árfolyamon alig 400 millió forintot kóstál. A mellek őrzője természetesen gyémántokkal és zafírokkal dúsítotva mutatkozott be New Yorkban, hogy igazolhassa is a bekerülési értékét.

Az persze egy másik kérdés, hogy aki ilyet akar levenni az asszonyi bájakról, az földi halandó úgysem lehet, hiszen a leggazdagabb üzletasszonyok ízlésébe nehezen vág, az amúgy nem túl esztétikus bombatölcsér, márpedig úgy kénytelen a vetkőztető maga beruházni a kavicsos fantázia melltartóba. Valószínűleg átütő kasszasikerre lehet számítani, ha nem limitálják a szériát, hiszen Kínában bármit lemásolnak és töredék összegért lehet megkapni majd a csiszolt üvegekkel díszített utánzatot.

Mindezt és még rengeteg létfontosságú ezoterikus tudnivalót szívhatunk magunkba Budapest egyik legérdekesebb múzeumában. A belvárosi pincehelyiségben ugyanis egyértelmű cáfolatot nyernek egykori uralkodónk szavai: mert boszorkányok igenis vannak. Nem feltétlenül lovagolnak persze seprűnyélen, de bájitalokat készítenek, jósolnak, rontást vesznek le a szerencsétlenekről, akik ilyesminek estek áldozatul.

Szabadidejükben pedig tárlatot vezetnek és állandó, a magyarországi boszorkányság történetét bemutató kiállításukon kívül izgalmas időszakos tárlatokat mutatnak be az érdeklődőknek. Október 29-én például a vámpírok jönnek.

Ha ellátogatnál egy órácskára a boszorkányok világába, ne felejts el előtte bejelentkezni, mert mindenkinek jár az egyéni tárlatvezetés, és nagyon nagy az érdeklődés. De megéri, még egy igazi kalodát is kipróbálhatsz.

Mármost ez olyan rendezvény, ahol nem uralkodott el az üzleti szellem, csak a sima szellemek rohangálnak össze-vissza örömükben, hogy megemlékeznek róluk. Mivel nem lesznek méregdrága kajasátrak, így nem árt egy termosz forró tea, esetleg rágcsálnivaló, ha az ember nem bírja ki ilyesmi nélkül egy rendezvényen.

A szervezők arról is gondoskodtak, hogy igazi halloween-adakozásra is sor kerüljön, a kedvezményezett ezúttal a Látó-tér Alapítvány, rajtuk keresztül pedig négy vak gyermek (Minden egyéb információ a fesztivál Facebook-oldalán).

Természetesen az adakozás mellett komoly díjakra is lehet számítani: a töklámpás-szépségverseny fődíja egy kiló csoki.

Jössz te is?

A célunk olyan adatbázis létrehozása, mely hasznos segítséget nyújthat bárkinek a kulturált szórakozáshoz, megtalálhatja barátait és véleményt is nyilváníthat. Ennek első fázisában a kocsma, pub viszonylatba tartozó vendéglátói egységek feltérképezését és azok kereshetővé tételét tűztük ki célul. Elsődleges terepünk Budapest, hiszen így mind a külföldiek, vidékiek, de akár a fővárosiak segítségére is lehetünk. Később azonban további bővítéseket tervezünk, részben a többi városra való kiterjesztéssel, részben pedig analóg módon az éttermek, kávézók, esetleg gyors étkezdék kereshetőségének megvalósítása.
Ennek során olyan paramétereket szeretnénk rögzíteni egy kocsmáról, mint az elhelyezkedése (GPS koordináták), a nyitvatartási ideje, az ülőhelyek száma, az árai (melyet első körben két egyezményes egység reprezentálna, melyből alapvetően jó közelítéssel lehet „beárazni” a kocsmát bárkinek – ezek egyike a (legolcsóbb) korsó csapolt sör ára, illetőleg az Unicum, hiszen az egységes, üveges termék és mindenhol van), illetve a illemhely színvonala. Természetesen ezen felül további kulcsokat is bevezetnénk, ám azokat csak finomított kereséshez, mint a légkondicionáló léte, a játéklehetőségek, a nemdohányzó opció stb., hogy a sok keresési feltétel ne bizonytalanítsa el a felhasználót. Így az ember hatékonyan találhat az igényeinek megfelelő szórakozó helyet akár a számítógépe elől, akár az utcán felcsapva telefonját.
A projekt alapja természetesen egy weboldal volna, melynek (bizonyos megszorítások mellett) alkalmasnak kell lennie a mobil-eszközökön való megjelenítésre is. Ezen a főoldalon túl, melyen a kereséseket lehet levezényelni, adatlapok lennének elérhetők, csak személyek helyett a kocsmák lennének a megjelenők. Így a keresés során kidobott találatokat meg lehet vizsgálni, hogy valóban az a kocsma kell-e nekünk. Itt ugyanis fényképpel, részletes itallappal, címmel, koordinátákkal, leírással, értékelésekkel, videókkal szembesülne a kereső. A távlati célunk az volna, hogy idővel a kocsmák maguk vegyék át a saját adatlapjuk üzemeltetését, így mindig naprakész akciók és információk jelenhetnének meg az oldalon.

Az oldal közösségi jellegét több opcióval szeretnénk felépíteni. Ezek közül is a legegyszerűbb az értékelési rendszer bevezetése volna, melynek során lehetőség nyílna egy kocsmát több szempont alapján minősíteni (ezek praktikusan olyan szubjektív dolgok, melyek jól mérhetőek és kritikus tömeg felett reprezentatívak is) mint az összkép, a kiszolgálás minősége, a tisztaság, a hangulat stb. Azonban az értékelések relevanciájának növekedését úgy szeretnénk elérni, hogy az oldalt összekötjük a facebook-kal, így a rendszer képessé válik arra, hogy a kereső személy barátainak véleményezése nagyobb súllyal essen latba. Természetesen ezen felül szöveges vélemény alkotásra is lehetőség nyílik. Ha a kocsmák maguk gondozzák már adatlapjukat, úgy a véleményezési rendszer jó visszajelzést jelenthet nekik a szolgáltatás minőségének javítása érdekében.
Hogy ne legyen egy teljesen unalmas, a sok közül talán csak az adatbázis nagyságával kitűnő tucatoldal, arra gondoltunk, hogy a kocsmákról rövid, egy-két perces video spot-okat készítünk, melyek jobban vissza tudják adni egy hely hangulatát. Természetesen ezen videok elkészítése – bármily rövidek is legyenek – szignifikánsan több időt emésztenek fel, mint az alap adatbázis felépítése, így eképpen is szeretnénk buzdítani majd a felhasználókat, hogy akár ők maguk is készítsenek (a minőségi elvárásainknak megfelelő) rövid filmeket, melyen bemutatják kedvenc kocsmáikat.
Az oldal másik közösségi funkcióját a foursquare/latitude integrációval képzeljük még el, melynek során lehetőség van megnézni azt, hogy a barátaink éppen hol szórakoznak, illetőleg láthatóvá válik, ha egy barátunk már járt az adott kocsmában (akár többször is), így növeli a hely „megbízhatóságát”, még akkor is, ha az illető nem véleményezte a kocsmát.

A rendszer fenntartására és a jövedelmezőségre két irányt képzelünk el. Az egyik a kliensoldali felületeken megjelenő reklám lehetősége, míg a másik kocsmák viszonylata. Nekik ugyanis lehetőséget biztosítanánk arra, hogy meghatározott összeg fejében n napig ők szerepelnének a nyitó oldalon, mint kiemelt szórakozóhely(ek).

A mondanivalóval nem tudom mennyire érdemes foglalkozni, az a része azt hiszem nem az én tisztem. Maradjunk annyiban, az angolul kevéssé értők miatt, hogy a “really”-ket akkor lövik el, amikor már tényleg abszurd helyzetekben sem tudnak emberek leszakadni a telóról. Az angol itt persze nem olyan változatos, mert helyzettől függően magyarra ültetve a “na ne”-től kezdve a “most komolyan?!”-on át a “ne már baszki”-ig széles a skála. Erre nyújtana ugye megoldást az új wp7, hiszen ott minden ki van tunkolva a homescreen-re és gyorsan visszatérhetsz a való világba. No nem mintha mondjuk a 2.2-es androidon ez nem így lenne, de ez részletkérdés. És még csak azt sem láttam volna, hogy izmosabb vasakat kellene az oprendszer alá tenni, mint mondjuk ami a htc-kben, iphone-okban, palmpre-kben zakatolnak. Aztán majd meglátjuk. Mindenesetre Grieg In the hall of the Mountain King-je jó zenei választás volt a Peer Gynt-ből.

Az online videózás végérvényesen kezdi levetni gyermekcipőjét. Láthattunk már élő közvetítéseket, kizárólagos netes vírus reklámokat, teljes filmeket, de jelzi ezt az is, hogy a new york-i Guggenheim Museum közösködött a Google leánnyal, s megszervezte az első kreatív videós biennálét YouTube Play néven. A projekt során nem kevesebb mint 23 ezer videót neveztek, mintegy 90 országból júliusig, melyből az úgy nevezett “shortlist”, vagyis a szűkebb kör már csupán 125 alkotást jelent.

Ezeket tudjátok megtekinteni mától ITT. A mozgóképek alkotói között vannak diákok, videó- és fotóművészek, filmesek, zeneszerzők, programozók és egy amerikai női sakkvilágbajnok is.

“Ezek a videók a műfajok és a technikák teljes körét képviselik, melyek jellemzőek erre a portálra. Az eredmény egy végső, felülmúlhatatlan YouTube lejátszási lista” – fogalmazott Nancy Spector főkurátor és zsűrielnök.

A tizenegy tagú zsűriben helyet kapott többek között Laurie Anderson amerikai zenész és performanszművész, Darren Aronofsky hollywoodi rendező, Douglas Gordon skót képzőművész, Stefan Sagmeister osztrák grafikus-dizájner és Murakami Takasi japán képzőművész, mely ma választja ki a nyertes műveket.

A győztes videókat péntek estig lehet megnézni a New York-i Guggenheimben vagy világszerte az interneten. A berlini, bilbaói és velencei Guggenheimben speciálisan kialakított kioszkokban lehet megtekinteni az alkotásokat.

Egyszerű rézvörös, már már bordóba hajló selyem, némi elasztánnal vegyítve. Sajnos a jelen hideg időben leginkább autóval kombinálva lehet kielégítő a hőtartása, tekintve, hogy erre aztán nem nagyon lehet felvenni semmit egy kendőn, vagy nyakéken kívül.

Egészen más vonalat képvisel a Hare+Hart Schiller kódnevű bőrdzsekije, melynek remek ferde szabása kellően elegánssá teszi, mégis inkább vagány utcai viselet lehet. Az árcetli 565 USD, ami nézőpont kérdése ugyan, de nem veszélyes. Az más kérdés persze, hogy ilyen hajjal az utcára sem mennék ki senkivel, legyen rajta bármilyen gönc.

A ma esti kedvencem, Rachel Sin keze munkáját dícséri, s nehezemre is esik méltatni. Japán angora gyapjúból készült, csak szürkében létezik, már már szobor hatást kölcsönöz viselőjének. Az más kérdés, hogy ezt a ruhát tudni kell hordani. $252 viszonylatban mozog.

A hype ruhája mindössze 135 dollárba fáj. Az öv is szériatartozák ofkorsz. Nem is tudom, hogy mi fogott meg benne annyira. Talán a fesztelen mélydekoltázs, vagy a háromnegyedes ugyan csak lazán engedett ujj, esetleg a színe váltósság. Nem tudom, de az összkép elég kellemes élménnyé érik össze. Lehet, hogy el vagyok tévedve, de egyszerűbb koktélozós estékre, vagy vacsorára viselősnek gondolom, nem partycuccnak.

Végül pedig a csizmásokra is gondolván egy viszonylag magas nyakú, térdszoknyás darab a mies-től, melynek az első pillantásos komorságán az oldalazó gombsor dob sokat. A száz százalék polyester felirat ugyan nem nyűgözött le, de dolgozó utáni kiruccanáshoz, akár színházhoz is tökéletes lehet.

Üveg és fa találkozása a konyhában. Az egyik kedvencem. Ezért is tetszett meg ez a vágódeszka+mozsár kombó, mely szakít a fém a fémmel, igaz, leginkább dísz féle kiegészítőnek használnám a színezett üveget, ugyanis jobban preferálom a késeket. Bár attól egyelőre nem kell tartanom, hogy mondjuk a Kyocera bekínál egy edzett kerámiakéssel, amelyikből leginkább a fehér tetszik, mert olyan 100k nagyságrendnél kezdődik a prémium kategória. Bár az is igaz, hogy más késre nem lenne szükségem az elkövetkezendő 30 évben sem.

persze lehet bármilyen hitech cuccunk, a mocsok rajta marad. Márpedig ha a mosogatás a gyengénk, akkor mindenképpen kell valamiféle megoldást találni, ami mégiscsak trendibb, mint holmi mosogatógép, elvégre azt meg kell tölteni, be kell vegyszerezni és mégiscsak sok helyet foglal. Ha pedig nem sikerül beépíteni a konyhabútorba, a legkevésébé sem esztétikus. Szerencsére előállt egy igen kultúrált verzió, mely egy kétosztató mosogató. Ha az ember benne hagyja a mosogatnivalót, a henger megfordul és a szennyes eltűnik a “hegy gyomrában”, míg felénk már csak az üres, vagy a korábban elmosott tányérokkal teli félkör pilláz.

az intelligens mosóporban nem hiszek, de a gépek a barátaink. Persze ha valami egyszerű, az sem baj. Éppen ezért tetszett meg a hajlított serpenyő is, melynek más a peremmagassága, mindkét sütőfelületen, így ha a több olajat igénylő ételekhez való felét használjuk is, annak optimálisabb hőeloszlása lesz, mint egy egyszeri serpenyőben, mert kisebb az alapfelülete. Arról nem is beszélve, ha esetleg dobálós kaját kotyvasztunk, a botkezűek könnyebben tudják elkapni azt, de akár wok-ként is funkcionálhatjuk.

viszont a legmeredekebb dolog, amit ma láttam, ismét a gazdag, kiskonyhásoknak kedvez. Az eszköz nem más, mint egy hűtő, melyet házon kívülre kell szerelni, és a szokásossal ellentétben tolóajtóval működik. Mindezeken felül a speciális bevonattal ellátott külseje hasznosítja a napenergiát, mellyel az áramköltség is szignifikánsan csökkenthető, hiszen ha nem tartunk otthon szervert, jobbára a hűtő az egyetlen eszközünk, mely a nap huszonnégy órájában folyamatosan üzemel.

bár a szempontok nehezen érthetők, hacsak a gazdagok környezettudatosságára apellálás. Ami végső soron egész jó is lehet. Én is elfogadnám, de nem tudom mennyiben befolyásolná a ház összképét. Igaz, egy undorító légkondícionálóval össze sem mérhető, hogy mennyire esztétikus.

Ülhető, de fekvőből simán ágyasztallá is avanzsálhat, és még lámpa is van benne. A csatlakozó ugyan borzasztó helyen van, furcsállom, hogy nem sikerült elvezetni a lábakig, vagy ha már úgyis csak kiseded halogénes, akár elemes is lehetne és nem rontaná semmi a tervezés esztétikumát, de még lehet, hogy revidiálják a dizájnerek.