Emancipáció a konyhában
Már elmélkedtem a feliratos pólókhoz való disszonáns viszonyomról.. Talán az a megoldás, ha a pólóm helyett a konyharuhám feliratos. Így legalább mindig kiteríteném szpen és nem büdösödne be egy kis csomóban száradás közben.
Nos, az első kiszemeltem nem is annyira feminista, de mostanában csak úgy döntöm magamba a kávékat, úgyhogy talált. Közeleg a vizsgaidőszak, úgyhogy azt hiszem mostanában csúcsosodik majd azoknak a tábora, akik tudnak ezen a mondaton mosolyogni..
A második verziót ajánlom minden vénlány és kedves édesanyám figyelmébe, akinek egyik nagy életbölcsessége, hogy ha másért nem is, azért mindenképpen érdemes férjhez menni, hogy legyen a háznál olyan, aki kinyitja a konzervet és a befőttet. Nos, azóta már remek konzervnyitók vannak, a befőttet meg remekül fel tudom feszegetni egy kanál végével, szóval ezt akár mondhatnám én is..:)
A harmadik konyharuhánál le kell szögeznem, hogy rém vicces, persze, de el kell határolódnom a mondanivalójától. Imádok az ágyban enni..és nem, egyáltalán nem zavar, ha utána nyomja a morzsa a hátamat, mert maximum lesöpröm/ágyat húzok/valami. A reciprocitás elvét követve pedig én is szívesen készítek reggelit másnak. Már, ha ez a “más” tolerálja a lepedőre kerülő morzsákat és az esetleges kávéfoltokat..
A konyharuhák lelőhelye a modcloth.com.
