égető szükség
Egyre kevésbé bírom a seggelős tanulásokat. Pláne amikor olyan listákat kell memorizálni, amikre soha többet nem lesz szükségem. Ráadásul úgy tűnik minden a tanulás ellen van. A könyvtárban az ember összefut az ismerőseivel, akik galád módon elcsábítják kávézni, ebédelni esetleg unalmában belehallgat a mellette tanuló pár egészen egyedi tanulási módszerébe. Otthon 20 percenként kaja/pisi/kávészünetet kell beiktatni, mindenképp meg kell nézni a leveleket, a kedvenc oldalakat, a neptunt, mégegyszer a leveleket, a híreket, a blogot, megint a leveleket. Mire ezzel végeztünk, rájövünk, hogy húú, elálmosodtunk, alszunk most egy fél órát-órát és aztán újult erővel.. Persze ébredés után megint rá kell nézni a levelekre és nahát, pont most megy a helyszínelők. A helyszínelők után meg valami miatt ott maradunk tespedve a reklámblokk alatt is és jéé, hát mi azt is tökre szeretjük, ami utána jön! Micsoda szerencse. Hát már ezer éve meg akarjuk ezt nézni. Úgy szeretjük, nem lehet kihagyni. Mi is a címe? Na, haza ért valaki, ki kell kapcsolni a tévét és úgy tenni, mintha egész nap keményen tanultunk volna. Egy kicsit mérgelődünk is, hogy nem igaz, hogy mindig átjáróház a lakás, sose lehet nyugodtan tanulni. Ezek nincsenek ránk tekintettel! Kifelejtettem az óránkénti telefonálásokat a barátnőkkel. Éljen a flotta! De az ember már nem is telefonálhat nyugodtan (pedig muszáj valami emberi kötést fenntartani ebben a kegyetlen időben is), mert az öccse felfedezte zenei zsenijét és pont a mi szobánk ajtaja előtt próbálja lefogni annak a számnak az első három ütemét, amire még 2 hét alatt sem sikerült ráismernünk. Sebaj. tehetséges gyerek amúgy. Ha nem ebben, akkor kongában. Aminek akkor kezd neki, amikor enyhén ingerült hangon berontunk a gitározás harmadik percében a szobájába, hogy”na, ezt ne!”. Valami miatt úgy érzi, hogy gitározás lehet, hogy zavar minket, de a kongázás tuti nem fog. Még kedvesen 2 méterrel el is távolodik a szobánk ajtajától. Nem is folytatnám. Mostanra mindenki beláthatta, hogy otthon tanulni lehetetlen. Ma viszont találtam a Gizmodo-n (igen, azt is tanulás közben nézegetem, naés) valamit, ami esetleg kicsit megnövelheti a tanulással töltött órák számát, amennyiben úgy helyezkedünk el viselete közben, hogy nem érjük el, se a laptopot, se a távirányítót, se a telefont.
A kis ledes kijelző mutatja, a hátralévő tanulási időt. Azt hiszem én csak félórákra állítanám be. Tisztában vagyok a korlátaimmal.
Csak azt nem értem miért ragaszkodnak annyira a 2:57-hez.. Ez nézett ki a legjobban a kijelzőn?
Nade diáktársaim, rajtatok segítene a Study Ball??
Azt hiszem én a laptophoz kötném magam és akkor úgysem ér semmit az egész!
Egyszerűen szívemből szóltál!! Bár hiányoltam a kórtörténetből a skype intenzív használatát és a facebookra feltöltött új fotók kényszeres nyomonkövetését… ezekkel már teljes is a lista…
megalol
nem igaz, h. még a hülye blogoddal is a drága időmet rabolod, pancsi!!!!!
letiltsalak? höhö:D
ez marha aranyos volt:)
amúgy, én a tanulást úgy oldom meg ilyenkor, hogy kimegyek a koliba, ott pont ismerek egy rabszolga hajcsárt (:D aki remélem nem olvassa ezt, és ha mégis, akkor sem ismer magára:D), aztán nincs lazsálás.
Apropó vizsgaidőszakban még alap elfoglaltság a honfoglaló (hiszen csökkenti a bűntudatom, hogy perszepersze, csak bejáratom az agyam a tanuláshoz… ja 2 és fél órán át:))