Teleszkópos magassarkú. Szerintem elég vicces. Szambatáncosnőknek ajánlották. Minthogy azonban nem tartozom a szebbik nem közé semmilyen szinten, ezért egy alapállapotos magassarkúról sem tudom megmondani, milyen benne karistolni, hát még egy ilyenben.

aztán megintcsak a női szépség vonalra itt van egy bőrfiatalító hangvilla, mely speciális amplitúdóval meg egy piramis formára csiszolt ékkővel masszírozza bele arcba az ifjúság zenéjét, szóval el lehet felejteni a botoxot, a q10-et meg az egyéb krémes csodajóságokat a ráncokkal szembeni harcban. (a mosolyredőket nem ér kipurgálni lányok, az szexi)

A rollciklit némiképp beteg dolognak éreztem ahhoz, hogy simán idekerüljön. Taposógépen edző olvasóinknak (esetleg snakeboardosoknak) nem lenne testidegen, és még fék is feszít rajta, ha nagyon bekeringőznénk a tömegbe és tolókocsit borítanánk járókeretre.

Azon is gondolkoztam mindig, hogy tenisz meccsen mekkora szívás lehet labdaszedőnek lenni, bár mégis szokták vállalni. Ehhez képest ugye pingpong labda (bár jól ég), de ugrál mindenfele, és ezzel az eszköz szerű lénnyel könnyen fel lehet kaparni őket.

végül pedig egy önvédelmi céllal készült paprikaspray patronnal felturbózott órat néztünk ki, bár személyes felhasználás esetén azt hiszem a reggeli héven vágnék utat a mosdatlan pórnép közt.

Nos tehát. Adott nekünk egy olyan homogén (vagyis nem több anyag kombinációja) test, mely két egyensúlyi ponttal rendelkezik, egy stabillal és egy instabillal. Maguk a magyar alkotók is keljfeljancsihoz hasonlították a gömböcöt, azonban jelen esetben nem egy nehezék, hanem a test térgeometriai adottságai okán áll be mindig a stabil egyensúlyi helyzetébe. Vagyis nem mindig, hiszen az instabil pontján is képes megállni (mintha egy tűt akarnánk hegyére állítani), ha és amennyiben semmiféle külső behatásnak nem tesszük ki, de zárt rendszerben elhelyezni ugye macerás.

Domokos Gábor és Várkonyi Péter azt hamar belátta, hogy csupán egy egyensúlyi ponttal rendelkező test nem létezik, de úgy gondolták, hogy a kettő már reális lehet, s matematikai alapon ezt bizonyították is. Ahogy az szokott lenni, bár ez sokaknak inkább furcsa, az inspirációt a természet adta. Jelen esetben a teknősök (és nem, nem béka), akiknél azt tesztelték, hogy vajh mégis hogyan “állnak talpra”, ha a páncéljukra fektetik őket. Ezzel kvázi fordítva modellezték a keljfeljancsi mechanizmust.

A magyar találmány persze világhírűvé vált, tudományos körökben mindenképp, ugyanis a modellhez képest maximálisan 0,01 mm eltérés tűréshatárt garantáló technológia éppen nem olcsó, így vélhetőleg egy ideig még nem válhat minden lakás díszévé a jelenleg legolcsóbban kétszázezer magyar királyi forintra rúgó gömböc.

Herend…mostanra meg ugye már mindenki aki itt tart tájékozott, ezért rátérhetünk a művészet részére is.

Történt ugyanis, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra úgy gondolta, hogy emléket állít a magyar szenzációnak és bár az említett hiperpontos gyártási eljárások hiányában egy a gömböchöz csak igen hasonlatos (értsd nem tudják a 99,9%-ot garantálni), üreges porcelánt készített, melyet a matematikai modellezés során alkalmazott képletekkel és ábrákkal festve díszítenek.

A porcelánt pedig különleges, mázas felülettel vonták be, természetesen a festésen kívül. A díszítés részét képezi, mint láthatjátok, az ihlető teknős, illetve az alkotók neve is. Elhivatottabb olvasóink pedig megoldhatják a differenciálegyenleteket is.