A l’Osservatore Romano azonban csak egy részletet villantott a Szent Lőrinc mártírhalála című festményből, melyet restaurálása előtt érdekes mód, nem tárt a nagyobb plénum elé. A felfedezést azért a pápai lap jelentette be, mivel az alkotás a Jézus Társasága, azaz a jezsuita rend tulajdona.

A rostélyra bilincselt és elevenen elégetett Szent Lőrinc vértanúságát ábrázoló kép restaurálása most fejeződött be, és a munkában részt vevő Lydia Salviucci Insolera feltételezése szerint nem kizárt, hogy Caravaggio műve – derült ki a l’Osservatore cikkéből. Ne feledkezzünk meg azonban az akkor teljesen bevett mester-tanítvány összefüggésrendszerről, minek következtében könnyen lehet, hogy a mester csak momentumokra nyúlt hozzá a festményhez.

Furcsa az is, hogy július 18-án, a mester halálának évfordulóján, alkotásait őrző múzeumok és templomok egész éjszaka nyitva tartottak, az új wannabe Caravaggiót azonban egyelőre nem mutatták be.

“Gyönyörű alkotás, a szent szeméből sugárzó rettegés teljesen Caravaggio”- írta Salviucci Insolera, aki a képet az 1610-ben elhunyt festő római éveire datálta (1592-1606). A szakértő szerint Caravaggio gyakran megfordult a római jezsuita templomban, a Gesú-ban, bár ezt a tényt sokan cáfolják. Ennek kolostorában találták a feltételezett Caravaggio-festményt.

Insolera azonban maga is hozzátette: vigyázni kell a hirtelen és szenzációhajhász bejelentésekkel. Ne essünk a “mindenáron Caravaggio” csapdájába. Na igen, mert annak csúnya pofára esés lehet a vége, a Vatikán úgy is híres a titkolózásról és a sokszor felesleges hype-ról, de mindig tisztára mossák magukat némi szentelt vízzel.

Így gondolja a többi olasz művészettörténész is. “Érdekes festmény, de még tanulmányozni kell”- fogalmazott diplomatikusan a hat római múzeumot összefogó Polo Museale di Roma-t vezető Rossella Vodret, aki mindenekelőtt élőben szeretné látni a képet. Ezzel persze nincsen egyedül, de egyelőre nagyobb a realitásértéke, hogy holnap repülőre ülök és a Louvre-ban megnézem a Mária halálát. A felvételeken látható alkotás “fényévnyi távolságra esik a mester keze munkájától” – tette hozzá az idén kiadott Caravaggio-forrásgyűjtemény összeállítója, Stefania Macioce. Látható tehát, hogy a vélemények erőteljesen megoszlanak.

Erre mutat rá Francesca Cappelletti, a Caravaggio-évfordulóra megjelent monográfia szerzője is: ”Évekkel ezelőtt láttam az akkor még nagyon rossz állapotban levő festményt, és rögtön egy Cavaraggiót utánzó nápolyi tanítványra gondoltam”. A Vatikáni Múzeum volt igazgatója, a pápai kulturális bizottság titkára, Francesco Buranelli szerint azt bátran lehet állítani, hogy az alkotás “caravaggiesco”, vagyis stílusában Caravaggiót idézi, de azt nem, hogy Caravaggio festette.

Antonio Pinelli a firenzei tudományegyetem művészettörténeti tanszékének professzora azonban határozottan kizárta, hogy Caravaggio lenne az alkotó. Szent Lőrinc keze ugyan eredeti Caravaggiónak tűnik, “a szent bőre és a testét fedő ruhadarab redőzete viszont szegényesre sikeredett”. Pinelli hozzátette: a Caravaggio és a jezsuita rend közötti kapcsolat sem bizonyított. Tény, hogy 1603-ban Agostino Campelli hasonló témájú freskót festett a Gesú kápolnájába, de ez még nem bizonyítja, hogy a templom melletti kolostorban mostanáig őrzött festmény Caravaggio munkája. Caravaggio nem másolt, mások igyekeztek az ő nyomába érni – mutatott rá a professzor.

Hét Svéd búvár szokatlan leletre bukkant július 6-án, mikor a finn Aland szigetek közelében egy 60 méter mélyen megbúvó hajóroncshoz merültek. Nem kevesebb mint harminc, teljesen sértetlen üveg pezsgőt emeltek ki, melyet először bornak hittek, s csak kibontásuk után derült rá fény, hogy valójában másodérlelt pezsgőről van szó. Az akciót vezető Christian Ekström szerint “Mennyei, fenséges. Roppant édes, enyhe dohányra és tölgyfára emlékeztető íze volt, sötét arany árnyalattal”.

A pezsgőt további vizsgálatokra a Moët et Chandon borászatba küldték, akik szerint jelenleg mintegy 98% valószínűséggel az ugyancsak LVMH óriás érdekeltségébe tartozó Veuve Clicquot Ponsardin pezsgőjéről van szó, mely feltehetőleg az 1780-as években került palackozásra, így a nedű hozzávetőleg 230 éves lehet, mellyel a legrégebbi iható címet érdemelheti ki (könnyedén verve az 1825-ös Perrier-Jouet pezsgőjét). A pezsgők a hidegnek és a sötétnek köszönhetően őrizhették meg állagukat ennyi időn keresztül is.

A pezsgő kilétének igazolásában fontos szerepet játszott a dugó, melyen egy horgony látható, márpedig akkoriban ezt a jelzést csak a Veuve Clicquot használta, tájékoztattak a szakemberek.

A hajó vélhetőleg a francia XVI. Lajos megbízásából indult útnak az I. Sándor orosz cári udvara felé, s az akkoriban még újnak számító italt kuriózumnak szánhatta a francia uralkodó, hiszen a legelső nagy pezsgő gyártó Ruinart is csak 1729-ben kezdte meg működését.

Ekström elmondta, hogy a palackokat azért hozták fel, mert a látási viszonyok kifejezetten rosszak – alig egy méter – voltak a víz alatt, és nem találták meg sem a hajó nevét, sem a harangot, így másból nem tudtak volna következtetni a lelet korára. Természetesen a palackon nem volt semmiféle címke, azonban a dugó az andorrai Juclar márkajelzést viselte.

A palackok becsült értéke mintegy 69000 dollár (jelenlegi árfolyamon majd 15 millió forint), ám ha kiderül, hogy XVI. Lajos saját pezsgőjéről van szó, az értéke akár millió dolláros magasságokba is szökhet. Ilyen formán persze viccesen hat, hogy a búvárok simán elkortyoltak egy üveggel.

Felmerül persze a kérdés, hogy a Porsche – Veuve Clicquot közös dizájnolt pezsgő hűtőt újratervezik-e emiatt a becses lelet miatt, hogy legyen saját polca a kuriózum palacknak is.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 82. évében elhunyt Bacsó Péter Kossuth díjas filmrendező, író, aki a nagy szocialista időszak szarkasztikus kritikusa volt. Nevét leginkább A tanú című alkotásról ismerhetitek, mely leginkább kultfilmmé vált poros kis hazánkban.

A kubai forradalom 50. évfordulójára emlékül.