Nem szeretnék én a fejlődés útjába állni, éljen a web2, a közösségi oldalak meg minden, de azért valahol mégiscsak régimódi vagyok és bírom én ezeket a klasszikus kis offline dolgokat. (Jó, most átgondoltam és inkább régimódi vagyok, mint modern..de ti ezt végülis nem tudjátok, úgyhogy akár hiteles is maradhatok.:)) Na, de visszatérve az eredeti gondolatmenethez.. Tendencia, hogy mindent lehet már lassan a neten csinálni. Ez van amikor jó, van amikor kevésbé. Mennyivel izgibb viszont, ha olyanokat tudunk offline (értsd a való életben, net és számítógép...

Azt hiszem mindenki talál a környezetében olyat, aki rendelkezik iPhone-nal, meg van győződve róla, hogy rém menő és bár már a forgalomba kerüléskor beszerezte, még most sem tud bánni betelni vele. Nekünk is van egy ilyen kis barátunk, Herbert von der Thurocz, aki bár nem az a mániákus “poháralátétes” (gondolom más is megfigyelte, hogy a kütyükért való rajongás sokszor irracionális rendmániával és “a poharadat csak a poháralátétre rakd, mert jajmilesz” mániával párosul), de azért azt hiszem elég jól ellenne egy ilyennel… Nekem...

Sose tudom melyik oldalra kell a szalvéta. Viszont ahogy látom a Studio Verissimo sem.. Ez aféle terítés for dummies, kezdjük az alapoktól. Ha nagyon be akarunk alázni valakit, ideális ajándék.:)

Valahol azt olvastam, hogy azért fontosak a címsorok, mert sokan csak azt olvassák el, így hasznos, ha a címmel felkeltjük az érdeklődést vagy röviden összefoglaljuk mondanivalónk lényegét, hogy azoknak is átmenjen az üzenet, akik nem olvassák végig az írásunkat. Na, ezek szerint jártam el most. Kommunikáció a gyakorlatban. Hátha.:) Már az alkotó neve is ott van. Eveline Tarunadjaja. (Az ilyenekről mindig Tamara de Lempiczka jut eszembe.) Jó, semmi ütős nincs a grafikában, de nekem tetszik. Csak ez a szín.. (Megtalálható a Greener Grass Design-nál.)

Megfigyeltem, hogy az ismerőseim körében majdnem mindenki apukája bajszos. Vagyis inkább azt mondanám, h a bajusz felülreprezentált az apukák körében. Az apukák azonban hiába próbálják már lassan évtizedek óta elfogadtatni az arcszőrzet viselésének ezt a formáját, a bajusz még mindig erősen megosztja a népet.  Vagyis igazándiból erősen optimista, ha azt írom hogy megosztja az embereket. A valóság az, hogy az apukákon kívül ez senkinek se tetszik. Szerintem, ha az anyukák beleszólhatnának, ők is azt mondanák, hogy mondjon le a bajusz, dehát a bajusz az...

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy beindult a piknik-szezon. juhéj. Piknikezni jó. Mégpedig azért, mert enni jó és a fűben feküdni is jó. Abszolút díjazom azokat a spontán megmozdulásokat, amiknek keretében kiülünk meginni egy üveg bort, fagyizunk egyet, betolunk egy zacskó gumicukrot, de ami még ennél is jobb, az az előre megtervezett piknik. Amúgy feltétlenül a spontaneitás mellett teszem le a voksomat, de valahogy az mégis csak jobb, amikor van egy frankó kis pléded, valami jóféle borod, vagy esetleg egy laza fröccsöd (éljen a bormarketing..), készültél...

És igen, Mesdames et Messieurs, a Majna menti nagy német városban, igen, helyesen gondolták, Frankfurtban meglehetőst impozáns sznobbingolási lehetőség lépett életbe a Palais Quartier berkeiben. Igazi üvegcsodás harácsolóközpont. Gondoltuk nem hagyjuk annyiban. Már csak azért sem, mert rámentek a legekre. Ez talán a nyolc emeletben nem látszik, de a 77000 négyzetméternyi alapterület, vagyis etázsonként majd tízezer, már impresszívebben hangozhat. Nem kevésbé rongyrázó a 47 méter hosszú, két perc futamidejű, óránként kilencezer ember áteresztőképességű...