A rajongás rég látott szintjét vélem felfedezni abban, mikor valaki úgy dönt, hogy kedvenc italának, nevesen a whiskey-nek a hordójából készült parkettán szeretne mezítlábazni. Az ötlet persze nem teljesen földtől elborult, hiszen van valamiféle romantikája, amit valószínűleg én sosem fogok megérteni, hacsak egyszer magam is a keserűtől az aranyló párlatok fele nem fogok fordulni.

A gyártó McKay Flooring persze azt mondja, hogy az érdeklődés a világ minden tájáról töretlen és nem csak a belső építészek a fő megrendelők. A kérdés, hogy marad-e még bármi aromája a hordóknak, ha már évtizedekig a nedűben úsztak, jó. Éppen ezért rendeltem mintadarabot is, bár nem tervezem, hogy ilyenre cseréljem a szőnyeget. McKay-ék állítása szerint ugyanis a hordó darabok még kellemes tölgyfa és vanília aromát árasztanak, a whiskey karakterisztikáján túl. Nyilván nem szeszfőzdei koncentrációban, bár az is lehet, hogy az egész csupán placebo.

Hét Svéd búvár szokatlan leletre bukkant július 6-án, mikor a finn Aland szigetek közelében egy 60 méter mélyen megbúvó hajóroncshoz merültek. Nem kevesebb mint harminc, teljesen sértetlen üveg pezsgőt emeltek ki, melyet először bornak hittek, s csak kibontásuk után derült rá fény, hogy valójában másodérlelt pezsgőről van szó. Az akciót vezető Christian Ekström szerint “Mennyei, fenséges. Roppant édes, enyhe dohányra és tölgyfára emlékeztető íze volt, sötét arany árnyalattal”.

A pezsgőt további vizsgálatokra a Moët et Chandon borászatba küldték, akik szerint jelenleg mintegy 98% valószínűséggel az ugyancsak LVMH óriás érdekeltségébe tartozó Veuve Clicquot Ponsardin pezsgőjéről van szó, mely feltehetőleg az 1780-as években került palackozásra, így a nedű hozzávetőleg 230 éves lehet, mellyel a legrégebbi iható címet érdemelheti ki (könnyedén verve az 1825-ös Perrier-Jouet pezsgőjét). A pezsgők a hidegnek és a sötétnek köszönhetően őrizhették meg állagukat ennyi időn keresztül is.

A pezsgő kilétének igazolásában fontos szerepet játszott a dugó, melyen egy horgony látható, márpedig akkoriban ezt a jelzést csak a Veuve Clicquot használta, tájékoztattak a szakemberek.

A hajó vélhetőleg a francia XVI. Lajos megbízásából indult útnak az I. Sándor orosz cári udvara felé, s az akkoriban még újnak számító italt kuriózumnak szánhatta a francia uralkodó, hiszen a legelső nagy pezsgő gyártó Ruinart is csak 1729-ben kezdte meg működését.

Ekström elmondta, hogy a palackokat azért hozták fel, mert a látási viszonyok kifejezetten rosszak – alig egy méter – voltak a víz alatt, és nem találták meg sem a hajó nevét, sem a harangot, így másból nem tudtak volna következtetni a lelet korára. Természetesen a palackon nem volt semmiféle címke, azonban a dugó az andorrai Juclar márkajelzést viselte.

A palackok becsült értéke mintegy 69000 dollár (jelenlegi árfolyamon majd 15 millió forint), ám ha kiderül, hogy XVI. Lajos saját pezsgőjéről van szó, az értéke akár millió dolláros magasságokba is szökhet. Ilyen formán persze viccesen hat, hogy a búvárok simán elkortyoltak egy üveggel.

Felmerül persze a kérdés, hogy a Porsche – Veuve Clicquot közös dizájnolt pezsgő hűtőt újratervezik-e emiatt a becses lelet miatt, hogy legyen saját polca a kuriózum palacknak is.

Nem tudom, nektek lehet, hogy tetszik a kicentizett borosüveg, amin le lehet mérni, hogy mennyire vagy illuminált állapotban a tartalmától, de nekem nem begyere, még akkor is, ha igaziból ez csak egy boldogkarácsonytos feliratot akar formázni. Végső soron még nem vagyok az a kiégett, idült, egyedül élő alkoholista, hogy a karácsony este ekvivalens legyen egy csinos berúgással.

Ugyanígy elutasító vagyok a fenti címkézéssel szemben is, bár nyilván valakinek ez poénos lehet – máskülönben bizonyára nem szüli ki magából.

ezekről pedig végképp nem tudom, mit is kellene gondolni. Agyatlan ámerikaiaknak szól akik a pinot noir, shiraz merlot, vagy chardonnay, esetleg sauvignon blanc szókapcsolatokat nem tudják értelmezni és kiejteni, bár bocsánatos, mert fransziául van, azt meg azon a földrészen Quebec-en kívül mutatóban sem beszélnek Csingacsgukék óta. No sebaj, bizonyára megtörtént a fókuszcsoportos lekérdezés, hogy márpedig ezekkel a címkékkel döbbenetesen magasra lehet rugdalni az eladási mutatókat. Csak az asztalra ne tedd ki.

a “válságborral” megint csak nem tudtam mit kezdeni. Egyrészt azon csodálkozom hogy vagy nem eleve fröccs, vagy nem aszú (mondván, hogy az eső sem esett…kackac)…de ami a legszörnyűbb, hogy ez nem valami perui barlangpincészetből került ki, hanem franciahonból. De, most következzék a bónusz szutyok, amitől tényleg elállt a lélegzetem.

ő igen, a sommelier pohár, netán kegytárgy-szeszkehely. csak nem az automatás műanyag kávéspohárra emlékeztet? de bizony, hogy arra, természetesen üvegből és még véletlen sem funtastic, hanem szakembereknek ajánlott. persze, gondolom kirgizisztánban.

Először is bemutatnám a rózsaszín vonalat… erősen a hölgyekre pozícionálva. Paris Hiltontól a Díváig.

Pink Vodka

Pinky Vodka

Vodka Diva

Vodka for ladies

Majd jön az átmenet, ami már ugyan nem rózsaszín, de azért még mindig nem a férfiak a célcsoport.

Rain Vodka

Na, és a többiek. A szinte már közhelyesnek számító Absolut-ot, most kihagytuk. Táguljon a látókör, vagy mi.

Kauffman Vodka

Double Cross Vodka

Bong Vodka - artist series

Vodka-O

Vertikal Vodka

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a gyártók között divat lett az üveg formájával kitűnni. Ha meg nincs eredeti forma ötleted, csak fesd be rózsaszínre, eladjuk a csajoknak.

Ez a Martinis pohár megint előhozta belőlem a “na, ez kell” érzést, pedig mostanában már nem is vagyok ipari Martini fogyasztó.

A felespohár ugyanez a koncepció. Főleg mindenféle színes löttyök mutatnának jól benne, a pálinka nem adja ki annyira a lényeget. ha valaki azonban nem bírja a likőröket, se az Unicumot és társait, vagy csak egyszerűen nem mondana le a már bevált pálinkáról, javaslom a pálinka  ételfesték kombinációt a megfelelő látvány eléréséhez..:)

Végezetül itt van még egy mutatós parti kellék. Svédasztalos megmozdulásokhoz ideális ez a kézbe remekül illeszkedő, álldogálás közben kajáláshoz megfelelő tányér szett.

valami jóféle borod,

vagy esetleg egy laza fröccsöd (éljen a bormarketing..),

készültél valami finom salátával,

vagy fini szendviccsel

(a képet a Scanwich Project-ből vettem, érdemes körülnézni) és gondoskodtál megfelelő társaságról.

Most, hogy ezt a témát így végiggondoltam, megfogalmazódott bennem, hogy milyen piknik is az, amire most éppen (vigyázat, ez változhat ) vágyom. Ketten kiülni nem nagy kunszt (na, persze nyilván az sem utolsó, hajajj), de egy nagy baráti társaságot összeszervezni, akik végigfröccsözik az egyik vasárnapot valamely zöldövezetben ejtőzve, miközben krumplisalátát, görög salátát, bagettet és szőlőt esznek kétpofára. Néha esetleg úgy tesznek, mintha nem csak az eszem-iszom miatt jöttek volna és tűntetőleg röplabdáznak pár percet. Szeretném, ha az illetékesek utalásnak vennék.

Ha pedig nincs ilyen poharunk,

ezekkel is megjelölhetjük a söröket.

Az igazán nagyon tuti azonban egyértelműen az, ha egy “overpriced” címkét aggatunk saját borospoharunkra.

Ím a címadónk. Nehéz volna szépre fordítani magyarul, hiszen kicsit üti egymást a két szó, de maradjunk a “Zúzmarás Fagy” fantázianévnél, vagy hagyjuk meg az eredetit. És hogy miért? Mondhatnánk, hogy mert sznob, de igaziból az unalmas volna. Valójában arról van szó, hogy nem kommersz mint egy Long Island vagy Mai Tai. A zúzmarát a martinis pohár vonalról edzett cukorba forgatással sikerült reprezentálni.

És hogy mi van benne? Nem műhelytitok; ím az összetevők, arányaiban:

25% Gin
25% Curacoa (Triple Dry)
25% Lemon Juice
15% Jamaica Rum
10% Grenadine

Ezek összetöltögetése után némi jéggel össze kell rázni, majd a kandírozott pohárba tölteni.

Hogy kinek ajánljuk az eredetileg 1934-ben Adolphe Krieger által kevert italt? Aki szereti az édeskesernyés ízeket, szereti, ha a citromos vonal összerántja az ízlelőbimbóit, szereti az igényes megjelenést.