Üveg és fa találkozása a konyhában. Az egyik kedvencem. Ezért is tetszett meg ez a vágódeszka+mozsár kombó, mely szakít a fém a fémmel, igaz, leginkább dísz féle kiegészítőnek használnám a színezett üveget, ugyanis jobban preferálom a késeket. Bár attól egyelőre nem kell tartanom, hogy mondjuk a Kyocera bekínál egy edzett kerámiakéssel, amelyikből leginkább a fehér tetszik, mert olyan 100k nagyságrendnél kezdődik a prémium kategória. Bár az is igaz, hogy más késre nem lenne szükségem az elkövetkezendő 30 évben sem.

persze lehet bármilyen hitech cuccunk, a mocsok rajta marad. Márpedig ha a mosogatás a gyengénk, akkor mindenképpen kell valamiféle megoldást találni, ami mégiscsak trendibb, mint holmi mosogatógép, elvégre azt meg kell tölteni, be kell vegyszerezni és mégiscsak sok helyet foglal. Ha pedig nem sikerül beépíteni a konyhabútorba, a legkevésébé sem esztétikus. Szerencsére előállt egy igen kultúrált verzió, mely egy kétosztató mosogató. Ha az ember benne hagyja a mosogatnivalót, a henger megfordul és a szennyes eltűnik a “hegy gyomrában”, míg felénk már csak az üres, vagy a korábban elmosott tányérokkal teli félkör pilláz.

az intelligens mosóporban nem hiszek, de a gépek a barátaink. Persze ha valami egyszerű, az sem baj. Éppen ezért tetszett meg a hajlított serpenyő is, melynek más a peremmagassága, mindkét sütőfelületen, így ha a több olajat igénylő ételekhez való felét használjuk is, annak optimálisabb hőeloszlása lesz, mint egy egyszeri serpenyőben, mert kisebb az alapfelülete. Arról nem is beszélve, ha esetleg dobálós kaját kotyvasztunk, a botkezűek könnyebben tudják elkapni azt, de akár wok-ként is funkcionálhatjuk.

viszont a legmeredekebb dolog, amit ma láttam, ismét a gazdag, kiskonyhásoknak kedvez. Az eszköz nem más, mint egy hűtő, melyet házon kívülre kell szerelni, és a szokásossal ellentétben tolóajtóval működik. Mindezeken felül a speciális bevonattal ellátott külseje hasznosítja a napenergiát, mellyel az áramköltség is szignifikánsan csökkenthető, hiszen ha nem tartunk otthon szervert, jobbára a hűtő az egyetlen eszközünk, mely a nap huszonnégy órájában folyamatosan üzemel.

bár a szempontok nehezen érthetők, hacsak a gazdagok környezettudatosságára apellálás. Ami végső soron egész jó is lehet. Én is elfogadnám, de nem tudom mennyiben befolyásolná a ház összképét. Igaz, egy undorító légkondícionálóval össze sem mérhető, hogy mennyire esztétikus.

A tartó bárhova felcsavarozható. Akárhogy is legyen 2 méter a falon a biciklid számára, ezzel megoldod az tuti. Egyetlen hibája, hogy nem tudod hozzá lakatolni a bringát.. lehet, hogy mégis meglesz az a szabadalom?

Na, de ennyi volt a tanácsadó rovat, térjünk vissza az eredeti témához. Szóval én nem vagyok zoknipárti (se papucs), de azért jól esik ilyenkor bedugni a lábunkat valami jó, puha takaró alá…, de csak a lábunkat, mert amúgy meleg van. A Bomb design megérezte ezt a piaci rést és elő is rukkolt két ötlettel:

Ha nem lenne egyértelmű: Ez egy két darabos szett. Az egyik párna a lábaidnak, a másik a kezeidnek van. A párnát magadhoz ölelve bedughatod a kesztyű alakú lyukba a kezeidet. A lábas mondjuk egész egyszerű, akár otthon is előállítható. Vagy elállíttatható.:)

A következő nyári takaró főleg a végtagjaink melegítésére szolgál. Bár én azt nem igényelném, hogy pont a kezem legyen betakarva könyékig.

Ráadásként pedig egy szintén láb-bebújtatós megoldás Paolo Uliantól…

Ha ezzel a fürdőszobaszőnyeggel közlekedsz, tuti nem maradnak utánad lábnyomok.:)