A Műcsarnokban mától látható az immáron 13. hazai seregszemle bútorokról, dizájnelemekről, hogy még sznobbá varázsolhassuk a lakásunkat. Vannak persze hátborzongató cuccok is, de a varázslatosak ugyanúgy helyet kaptak. Ismert és a piacra frissen belépett magyarországi forgalmazók enteriőr-szigetei, a hazai formatervezés befutott és kezdő alkotóinak standjai a “madeinhungary” szekcióban, esténként pedig divatbemutatók, élő zenei programok és vetítések várnak rátok.

Ha az ágy szót említjük, legtöbbször elsőre a sajátunk ugrik be lelki szemünk elé, esetleg valamiféle piktogram. Elméletileg ezt a dolgot nem kellene túlragozni, hiszen felhasználását tekintve az ágy nagyjából a vízszintes testületű tevékenységekre van kihegyezve javarészt, így funkcionálisan a legtöbb ember akár egy matraccal, vagy egy függőággyal is elélhetne. Csakhogy egy ágy azért ennél többre is képes lehet, főleg manapság. Nyilván nem kell ecsetelnünk, hogy elegáns, szép kialakítású fekvőhely gyönyörködteti a szemet és ha megfelelő technológiával...

Te is azok közül való vagy, aki nem bír izgés mozgás nélkül megülni a fenekén? Te is minidig hintázol a széken, és vágódtál már olykor hanyatt? Te is felteszed, keresztbe rakod a lábad, váltod a pózokat folyton? Itt egy új megoldás az örökmozgóknak. Semmi különleges nincsen benne azon kívül, hogy balanszírozva kell ülni, mely apró, sokszor már-már tudatalatti mozgáskoordinációk eredménye a fogyás is, hiszen az ülés immáron nem statikus folyamat. Te eljátszanál vele, elütnéd az unalmas perceket egy kis hintázással? Yoon-Hee Kim székét neked találták...

Bár állítólag a két tervezőt, Miles Hartwellt és Matt Withingtont a pörgő pénzérme látványa inspirálta a SplinterWorks Dime Kitchen megalkotásakor, szerintünk mégis jobban hasonlít egy jól megtermett gránátalmához. Miről is van szó: lényegében egy konyhai szekrényről, amely azonban nem egyszerű tárolásra alkalmas polcokat rejt magában, hanem egy egész főzőállomást. 10 fából készült lap alkotja a burkot, amit könnyedén ketté nyithatunk a minikonyha használatakor. Használaton kívül pedig akár egy érdekes szobornak is elmegy. Arról nem is beszélve,...

Már elmélkedtem a feliratos pólókhoz való disszonáns viszonyomról.. Talán az a megoldás, ha a pólóm helyett a konyharuhám feliratos. Így legalább mindig kiteríteném szpen és nem büdösödne be egy kis csomóban száradás közben. Nos, az első kiszemeltem nem is annyira feminista, de mostanában csak úgy döntöm magamba a kávékat, úgyhogy talált. Közeleg a vizsgaidőszak, úgyhogy azt hiszem mostanában csúcsosodik majd azoknak a tábora, akik tudnak ezen a mondaton mosolyogni.. A második verziót ajánlom minden vénlány és kedves édesanyám figyelmébe, akinek...

Azt hiszem mindenki talál a környezetében olyat, aki rendelkezik iPhone-nal, meg van győződve róla, hogy rém menő és bár már a forgalomba kerüléskor beszerezte, még most sem tud bánni betelni vele. Nekünk is van egy ilyen kis barátunk, Herbert von der Thurocz, aki bár nem az a mániákus “poháralátétes” (gondolom más is megfigyelte, hogy a kütyükért való rajongás sokszor irracionális rendmániával és “a poharadat csak a poháralátétre rakd, mert jajmilesz” mániával párosul), de azért azt hiszem elég jól ellenne egy ilyennel… Nekem...

Na, ez klasszikusan az az ötlet, ami annyira egyszerű, hogy sajnálod, hogy nem te találtad ki, szabadalmaztattad és és lógattad volna az érte kapott suskából egy jó darabig a lábadat. Jelentem, hogy Andrew Lang volt az az aljas, aki megelőzött. A tartó bárhova felcsavarozható. Akárhogy is legyen 2 méter a falon a biciklid számára, ezzel megoldod az tuti. Egyetlen hibája, hogy nem tudod hozzá lakatolni a bringát.. lehet, hogy mégis meglesz az a szabadalom?

Ninette van Kamp fehérneműi már önmagukban is tetszetősek, de az igazi vizuális élményt nem maga a ruházat, hanem az alatta lévő bőr nyújtja. A képen látható alsó kívülről egy sima fekete bugyinak tűnhet.. belül viszont gazdag díszítés rejtőzik. Gyöngyök és hímzések, amik inverz lenyomatot képeznek a bőrön. Szerintem gyönyörű. A kollekció fantázianeve: Souffrez pour moi, vagyis szenvedj értem. Na, ennyit még én is hajlandó lennék. Sőt.:) Az “erotika másképp” rovatunk második versenyzője pedig egy egyedi tapéta. Távolról csak egy...

Megtaláltam álmaim kanapéját, azt hiszem. Még nem tudom, hogy mennyit fizetnék érte, de a hét számjegybe is bele lehetne rángatni. Miért is jó ez nekem? Nekünk? Mert lebeg. A vízágy ehhez képest simán unalmas, a felfújós bútorzatról nem is beszélve. Az elve közelít a mágnesvasutakéhoz, csak nem kap folyamatos vonzó-taszító impulzusokat. Az persze elgondolkoztató, hogy milyen a teherbírása és mégis milyen mértékű kilengéseket visel el zuhanás előtt. Ezt a prózai kérdést azért teszem persze fel, mert nem csak a felhőről lógatni a lábam az esőcseppek...

…no nem a hitchcock-i értelmezésben, bár az is megérne egy külön mesét…arról van szó ugyanis, hogy ilyenkor tavasszal úgy kedvem támad virágot ültetni az erkélyre meg madáretetőt eszkábálni és kilógatni valami olyan helyre, amit jól látok az ablakomból. De aztán mindig gyorsan lebeszélem magam. Az ilyen dolgokért nem tudok hosszútávon lelkesedni. A virágok is mindig csak sorvadoznak nálunk (nem én vagyok az egyedüli antikertész a családban..). A látványos dolgokat szeretem. Amikor elültetem a növényeket, hirtelen egész barátságos lesz az erkély....