ha tetszik az alábbi ötlet, kérlek nyomd meg a támogatom gombot a CreativeSelector-on   Előfordult már veled, hogy - tanácstalanul álltok az utcán és nem tudjátok hova ülhetnétek be egy sörre? - bunkó volt a csapos, vagy hosszú percekig észre sem vesz? - túl drágának találtad a helyet a kiszolgálás színvonalához mérten? - minősíthetetlen zene szólt a kocsmában? - vágni tudtál a füstben? - megírtad volna a véleményed, de még csak vásárlók könyve sem volt? - csekkoltad volna, hogy a barátaid hol isznak? - rábukkantál egy szerethető kiskocsmára, ahol...

Tudom én, hogy csak a szabad szoftver, de azért nekem kellene a nyárra egy ilyen ház a Balaton mellé… Beépített csúszdás medencével! Ha meglesz, mindenki meg van hívva.:)

Egyre kevésbé bírom a seggelős tanulásokat. Pláne amikor olyan listákat kell memorizálni, amikre soha többet nem lesz szükségem. Ráadásul úgy tűnik minden a tanulás ellen van. A könyvtárban az ember összefut az ismerőseivel, akik galád módon elcsábítják kávézni, ebédelni esetleg unalmában belehallgat a mellette tanuló pár egészen egyedi tanulási módszerébe. Otthon 20 percenként kaja/pisi/kávészünetet kell beiktatni, mindenképp meg kell nézni a leveleket, a kedvenc oldalakat, a neptunt, mégegyszer a leveleket, a híreket, a blogot, megint a leveleket. Mire...

Kedves gyerekek, csak hogy tudjatok róla ti is, hátha megcsap titeket is fejbe az ihlet. A Balassi Intézet bizony furcsaságot hirdet, mégpedig sms “versedzést”, ha lehet ilyet mondani. Talán nem kínrím dömping lesz. A fődíj inspiratíve 1 mignon. “az sms nyelvén, a nyelvi játékosságot, a nyelvi újítást kifejező rövid prózai valamint poétikai alkotások írása. A pályaművek terjedelme nem haladhatja meg az 10000 karaktert, ami kb. 50-70 sms terjedelmének felel meg.” Vagyis tranzitíve nagyjából nincs három oldal telipróza. Még nem tudom, hogy...

nos igen, pósztra nem annyira van időnk, rohanunk, de lesz élményes ígérjük…a fennmaradó időm meg prózás…csabiságokon látható egy része már, akit érdekel…jelentem a szerkesztőség portóit iszik éppen:)

vagy valami ilyesmi szokott ennek a neve lenni…in medias res…tudjuk, hogy le vagyunk maradva, mint a borravaló…csak eddig p is meg én is szakdolgozatokkal vívtunk csatákat (büszkék lehettek, p a sznobjektívről írta részben)…és ez meglehetősen sok energiánkat emésztette fel, nem beszélve a kisebb és nagyobb lebegő agyfalloszokról…a fáradalmakat azonban most tervezzük kiheverni egy lisszaboni karikával, szóval a rendszeres pósztolás eladdig még nem fog helyre állni, így ez úton is elnézésetekért esedünk…élménybeszámoló természetesen...

Nos, ez egy csöppet kaotikus poszt lesz. Csuldigung előre is. Kerestem pár cuccot, amik segítenek hangulatom stabilizálásában egy optimális szinten. Najó, mégiscsak lány vagyok, úgyhogy kezdjük pár cipővel: Egy Nike Air Jordan. Bírom a magasszárú sportcipőket, na. Otthonra viszont inkább valami kényelmesebbet, Steph Goralnick-tól .. Ha már elkaptuk ezt az enyhén groteszk hangulatot, akkor gyorsan bedobom a most talált tálcát is. Antje Gerwien-nek hála, vérontás nélkül (már, ha amúgy biztosan kezeljük a konyhai késseket..) kaszabolhatjuk az ereinket. Ha viszont...

Gyerekek. Lehet utaspajtinak jelentkezni. Vagyis most nagyon hirtelen ihletésből döntöttem, hogy ezen a nyáron is utazás kell. Ha körút lesz, az sem baj. De az elsődleges úticél Németország. Az NSZK egykoi fővárosa, Bonn hívogat, nem kisebb csodával mint egy teljesértékű, egyéni Modigliani kiállítással. Nem ez nem vicc. És must have! még ha sokmunka is van, akkor is egy hétvégére kireppenni…amióta az eszemet tudom…az ízléses eszemet…azóta nem láttam még emlékeim szerint soha önálló tárlatot…és nagyobb képtárakban is csak egy-egy...

Meglehetősen bizalmatlan vagyok, ezért a koldusokat, hajléktalanokat, kéregetőket tekintve az az elvem, hogy ennivalót szívesen adok, de pénzt nem. És nem érdekel, hogy kajára, szállásra, piára, új vesére vagy akármi másra kell. Én ezt tudom adni, ha elfogadja jó, ha nem nem. Sajnos eddig 90 %-ban jogosnak bizonyult a bizalmatlanságom. Általában nem fogadják el az ételt. Az egyik kedvenc indokom az volt, amikor a kis fiatalasszony azt mondta nekem, hogy “Őszinte leszek, én pénzt akarok.” Erre csak azt tudtam mondani, hogy én is az leszek, én meg azt nem...

Megfigyeltem, hogy az ismerőseim körében majdnem mindenki apukája bajszos. Vagyis inkább azt mondanám, h a bajusz felülreprezentált az apukák körében. Az apukák azonban hiába próbálják már lassan évtizedek óta elfogadtatni az arcszőrzet viselésének ezt a formáját, a bajusz még mindig erősen megosztja a népet.  Vagyis igazándiból erősen optimista, ha azt írom hogy megosztja az embereket. A valóság az, hogy az apukákon kívül ez senkinek se tetszik. Szerintem, ha az anyukák beleszólhatnának, ők is azt mondanák, hogy mondjon le a bajusz, dehát a bajusz az...