Mindezt és még rengeteg létfontosságú ezoterikus tudnivalót szívhatunk magunkba Budapest egyik legérdekesebb múzeumában. A belvárosi pincehelyiségben ugyanis egyértelmű cáfolatot nyernek egykori uralkodónk szavai: mert boszorkányok igenis vannak. Nem feltétlenül lovagolnak persze seprűnyélen, de bájitalokat készítenek, jósolnak, rontást vesznek le a szerencsétlenekről, akik ilyesminek estek áldozatul.

Szabadidejükben pedig tárlatot vezetnek és állandó, a magyarországi boszorkányság történetét bemutató kiállításukon kívül izgalmas időszakos tárlatokat mutatnak be az érdeklődőknek. Október 29-én például a vámpírok jönnek.

Ha ellátogatnál egy órácskára a boszorkányok világába, ne felejts el előtte bejelentkezni, mert mindenkinek jár az egyéni tárlatvezetés, és nagyon nagy az érdeklődés. De megéri, még egy igazi kalodát is kipróbálhatsz.

A Műcsarnokban mától látható az immáron 13. hazai seregszemle bútorokról, dizájnelemekről, hogy még sznobbá varázsolhassuk a lakásunkat. Vannak persze hátborzongató cuccok is, de a varázslatosak ugyanúgy helyet kaptak.

Ismert és a piacra frissen belépett magyarországi forgalmazók enteriőr-szigetei, a hazai formatervezés befutott és kezdő alkotóinak standjai a “madeinhungary” szekcióban, esténként pedig divatbemutatók, élő zenei programok és vetítések várnak rátok.

Bezzeg (ugyeugye) Bécsben nem duma van, hanem odateszik magukat. Ha kellett, olyan kiállítást szerveztek (Klimt-Schiele-Kokoschka: Die Nackte Wahrheit), amelyre ruhátlanul várták a vendégeket, ha már úgyis a meztelen igazságról volt szó, s éppen azok a képek kerültek a nézők elé, melyek a századforduló környékén csúnyán megbotránkoztatták a jónépet.

Persze ha kell, nem csak házat vernek bele a MUMOK tetejébe, hanem ha már Erwin Wurm állít ki, akkor mernek az emberek a műalkotássá válni, s nem csak bambán nézik a konceptuális szobrokat, hogy vajon mit is lehetne most ezzel kezdeni.

Bár mostanság úgy tűnik, még az osztrák ingerküszöböt is meg lehet ütni, ám a változatosság kedvéért egy svájci úr, Christoph Büchel követett el. Nemes egyszerűséggel a Szecesszió Palotáját alakította át úgy, hogy Gustav Klimt képeihez csak egy swingers klubon keresztül vezessen az út. Az Element6 elnevezésű 18 karikás játszótér persze nem vicc, igaz ugyan, hogy napközben nincs iparűzés, azonban paucis verbis esténként egy múzeumban lehet kefélni.

Büchel vállalt célja az, hogy legalább akkora visszhangot keltsen, mint egykoron Klimt a Beethoven fríz képével, melyet éppen a Szecesszióba festett fel. Másfelől további elképzelés volna az emberek szexuális gátlásainak felszabadítása, hiszen forradalom, szabadság ide vagy oda, manapság megint egyfajta válságban van a szex a művész szerint.

Érdekes és első blikkre talán szerethető kiállításnak lehetünk tanúi áprilistól Budapesten. De közelebbről megvizsgálva a helyzetet, mindez hamar elmúlik.  Bár az ötletnek nem feltétlen van köze az Európai Unióhoz, mégis a rendező és alkotó országok az úgynevezett “szerencsés triót” alkotják, mely közös elnökségre készül. Ilyenformán verbuválták a magyar, spanyol és belga tervezőket, akik a világirodalom honi (a spanyolok elég sok latin amerikai írót bevetettek – a szerk.) legszebbjeit vették elő inspirációként. A kiállítás a 20 ruha Európának címet viseli és jelenleg Brüsszelben vendégeskedik.

Az elképzelés megvalósításához minden oldalról a nagyágyúkat vetették be, hiszen irodalmi oldalon feltűnik Gabriel García Márquez, Szabó Magda, Márai Sándor, Hugo Claus vagy éppen Carlos Fuentes, míg a tervezők között olyan neveket fedezhetünk fel, mint Purificación García, Náray Tamás, Anna Heylen illetőleg Katti Zoób.

Mindennek ellenére nem éreztem úgy, hogy ezek a ruhák leütnének a lábamról. Persze lessétek meg majd a galerit lent, de nem nagyon találtam szerethető göncöt. Másfelől már az is furcsa volt, hogy ezeket a ruha komponációkat nem kifutón mutatták be, hanem unalmas bábukon, ahogy ez majd itthon is lesz.

Persze ha valaki mégis kíváncsi a részletekre, megszereztem a minden igényt kielégítő sajtóanyagot, melyet három nyelven is olvashattok ITT. Ebben benne vannak a tervezők érzései a prózákkal kapcsolatban, a felhasznált anyagok, meg a ruhák közeliből, olykor makrózva néhány részletet.

Nektek van amelyik tetszik?

Szemét kis rovar, szú falja a firenzei Uffizi múzeum világhírű műkincseit. Az apró paraziták fáradhatatlanok a fára festett képek, a fakeretek és szobrok lyuggatásában. Olyan nagy károkat okoznak, hogy Európa egyik legcsodálatosabb és leggazdagabb múzeuma gyors és hatékony ellentámadásra kényszerült. A szakemberek kitaláltak egy nitrogént előállító készüléket, a “szútalanítandó” műtárgyakat pedig belecsomagolták egy speciális anyagból készített lezárható zsákba. A zsákot telefújták nitrogénnel, úgy, hogy megfelelő hőmérséklet és nedvesség megtartása mellett, a kellő nyomás alatt az anyag mélyen behatoljon a repedésekbe. Ezzel a módszerrel el tudták érni, hogy a szú elpusztuljon, a fa pedig épségben maradjon.

A szú ellen különben nehéz a védekezés, tekintve, hogy nem tudunk rájuk óvszert húzni és így a fa hasadékaiba lerakott petéi 15 nap alatt kikelnek, majd az alig 1 milliméteres lárvák rekordidő alatt 4-5 milliméteresre nőnek. Nehéz az ellene való védekezés és pusztítás azért is, mert szabálytalan járatokat rág a fában, ahová nem mindig jut el a rovarirtó. Bár ezügyben lehet, hogy egy kis Macskafogót kellene nézni, aztán már is meglenne a technológia. Von Schwarz;)

Az Uffiziben dolgozó szakemberek a nitrogénkúrát még meg is toldották egy deltametrin nevű mérgező anyag alkalmazásával. A deltametrin meghosszabbítja a rovartalanítás hatását (ajjaj, talán máshol is be kellene vetni). Ugyanis a szú élősködő mocsok kis dög és egy idő után bizony visszatörténik a fába, így a kezelést meg kell ismételni. Az Uffiziben eddig 96 műtárgyat mentesítettek, de még legalább tovább 20 vár beavatkozásra.

Ez a fajta védekezés azonban meglehetőst drága játékos. Lorenza Monaco A Szűzanya megkoronázása című többtáblás oltárképének megtisztítása például 20 ezer jivróba fájt bele jól.

Esztergomban sem tétlenkednek…mármint ha titeket is érdekel az egyik francia bolydult elme, Marc Chagall, akkor bizony sürgős hatállyal takarítsátok el a hátsóbbik feleteket, mert alig egy hétre sikerült összeharácsolni a tárlatot az északi kanonoksor nagytermébe a bíborosoknak.

Szóval valójában mindössze május idusáig láthatjátok a litográfiákat…nyugi festményt azért simán nem hoznak…de legalább van vagy százhúsz…papíron…bár nem számoltam meg jól.

ja de a benyomás? szokásos “ságállos” mondhatni. Neki nem tudok beleszeretni a képeibe. Mesélnek, de valahogy sokszor nem nekem. Nem találom hozzájuk a megfelelő zenét. Lenyűgözőek, de mégsem érzem a zsigereimben dorombolni őket. Nem tudom min múlik, hol szakadtak ki a belemből a zsírkréták, ami miatt. Lehet, hogy a sok egyházi fattyú téma is elborzaszt. Különösen egyszer, azt hiszem az Albertinában, de bizonyosan Bécsben gyakorlatilag valami bibliaábrázoló tárlatot dobtak fel tőle. Sebaj, ha tehetitek peregjetek fel, le a Dunán aztán lessétek meg. Kultúrát mindenkinek című rövid rovatunkat olvashatták.

No igen, most sikerült végre eljutni a Mucha kiállításra a szépművbe. A szokásos kicsi, lent az alagsori két teremben, mint volt a Miró meg a Giacometti is régesrég…azok is beh szépek voltak ebben a kicsiny, koszos országban üde színfoltként…hát erre is menjetek el ha tehetitek…

a tárlat a Nő dicsérete címet viseli, amit nehéz is volna kétségbevonni a cseh remekek esetében, hiszen egyetlen nyomat nem volt, amin ne díszelgett volna a gentile sesso valamely csodálatos képviselője, csupán a festmények közt akadt kettő (az ima és a látomás), melyen nem ők szerepeltek.

nem csupán évszakok, napszakok, ékkövek voltak, hanem bizony korabeli reklámokat is lelhetünk, melyen a cigarettától a sörön át a kekszig jelennek meg a hölgyek és bizony Toulouse-Lautrec munkásságával vetkszik a munkásság, országokon átívelő módon. (lehet, hogy holnap visszamegyek még egy karikára…tudom sajtónak ingyen:D dehát valamit valamiért)

Gyerekek. Lehet utaspajtinak jelentkezni. Vagyis most nagyon hirtelen ihletésből döntöttem, hogy ezen a nyáron is utazás kell. Ha körút lesz, az sem baj. De az elsődleges úticél Németország. Az NSZK egykoi fővárosa, Bonn hívogat, nem kisebb csodával mint egy teljesértékű, egyéni Modigliani kiállítással. Nem ez nem vicc. És must have!

még ha sokmunka is van, akkor is egy hétvégére kireppenni…amióta az eszemet tudom…az ízléses eszemet…azóta nem láttam még emlékeim szerint soha önálló tárlatot…és nagyobb képtárakban is csak egy-egy képet. Aztán ha közben kinyit a Magritte múzeum Brüsszelben, akkor oda is tovább kell suhanni…

Teleszkópos magassarkú. Szerintem elég vicces. Szambatáncosnőknek ajánlották. Minthogy azonban nem tartozom a szebbik nem közé semmilyen szinten, ezért egy alapállapotos magassarkúról sem tudom megmondani, milyen benne karistolni, hát még egy ilyenben.

aztán megintcsak a női szépség vonalra itt van egy bőrfiatalító hangvilla, mely speciális amplitúdóval meg egy piramis formára csiszolt ékkővel masszírozza bele arcba az ifjúság zenéjét, szóval el lehet felejteni a botoxot, a q10-et meg az egyéb krémes csodajóságokat a ráncokkal szembeni harcban. (a mosolyredőket nem ér kipurgálni lányok, az szexi)

A rollciklit némiképp beteg dolognak éreztem ahhoz, hogy simán idekerüljön. Taposógépen edző olvasóinknak (esetleg snakeboardosoknak) nem lenne testidegen, és még fék is feszít rajta, ha nagyon bekeringőznénk a tömegbe és tolókocsit borítanánk járókeretre.

Azon is gondolkoztam mindig, hogy tenisz meccsen mekkora szívás lehet labdaszedőnek lenni, bár mégis szokták vállalni. Ehhez képest ugye pingpong labda (bár jól ég), de ugrál mindenfele, és ezzel az eszköz szerű lénnyel könnyen fel lehet kaparni őket.

végül pedig egy önvédelmi céllal készült paprikaspray patronnal felturbózott órat néztünk ki, bár személyes felhasználás esetén azt hiszem a reggeli héven vágnék utat a mosdatlan pórnép közt.

Gyerekek, tavaszi fáradtság ide, fülledt idő oda, tessék aktivizálni magatokat. Megint textiles kiállítás van. Régen nem igazán mozgattak meg az ilyesféle alkotások, de mostanában…változom…persze lehet belejátszik, hogyha lazásba elérik, hogy érezzem az anyagnak jobb az esése, mint a felkent olaj akkor átissza magát a szemembe.

Földvári Zsuzsa állít most ki a Fészek Galériában. Délutános nyitvatartásos a téma, szóval munka után pont jóleshetős, egészen április 24-ig. Amúgy nem ér repülő chipsnek nézni a fenti képet. Semmiképen sem.

Ezt meg simán elvinném függönynek is, mostanában úgyis válságban vagyok a szobámat tekintve…többek között. Bár azon is elgondolkoztam, hogy normális tükrökkel, fényezéssel és ehhez hasonló légiességekkel egészen meg lehetne barátságosítani a kigúvó teret. Igaz, a ponyvás kiállításról is elhonám a Detail-t.