A Football Tape segítségével a legutolsó hableányos (jó, vágom én, hogy most már inkább Thomas meg Spongyabob megy, de az én időmben még Ariel volt minden másodikon) strandon vásárolt fumilabdát is “professzionális” sporteszközzé alakíthatjuk. Legalábbis kinézetre.:)

Na, de visszatérve az eredeti gondolatmenethez.. Tendencia, hogy mindent lehet már lassan a neten csinálni. Ez van amikor jó, van amikor kevésbé. Mennyivel izgibb viszont, ha olyanokat tudunk offline (értsd a való életben, net és számítógép nélkül) csinálni, amit eddig csak a gép előtt ülve lehetett! Ashley Buerkettnek hála most már Super Mariózhatunk is a szőnyegen hasalva, a ábla köré gyűlve, ugyanis megalkotta a Super Mario társasjátékot!

Kicsit jó.:) Vagy nem?

via likecool

Mármost az egyszeri pókerjátékos mindig örül, ha bejut valami jó kis versenyre, ahol élőben is lehet játszani. Nem arról van szó, hogy egyébként nincs rá lehetőségem, de mégis, selejtezőből bekerülni, az tényleg jó. Aztán ülni az asztalnál, nézni az osztó munkáját (gyakorta a formás idomait is…), trükközni a zsetonokkal, figyelni a partnereket, hátha leolvasható róluk valami információ. „Te, haver, mennyi zseton van előtted?”-kérdezni, és várni a választ. Igen a póker romantikája, a hangulat…
Vannak olyan helyek, ahova az ember nem szívesen megy játszani, mert nem kapja meg azt az élményt, amit szeretne. Tegnap túljutottam egy selejtezőn, ma reggel vetettem egy pillantást a döntőnek helyet adó kaszinó honlapjára. És akkor jött a pfff, a kocsisszótár elemei, miegymás. Itt az osztók nem hibáznak, nincs szabálytalan emelés – gépi asztal van. Ez úgy néz ki, mintha pókereznél, de mégse. A játékosok körbeülik az asztalt, van előttük egy monitor, mindent a beépített számítógép intéz… Mint otthon, ha online játszol, csak most látod az ellenfelek arcát.
Ennyit a lapok érintéséről, a zsetoncsörgésről… Lesz helyette monitor, meg pittyegés. Az is igaz, hogy harmadannyi idő alatt lezajlik az egész verseny, mintha kártyával kártyáznál. Éppen csak nem az igazi.
Én azért odamegyek, és megpróbálom megnyerni. Te mennél?

Azoknak ajánlanánk, akik már kreativitásuk végére értek az ágyban és bírják a random pózokat.:)

Jó, ez most nagyon degradáló volt, úgyhogy kiegészíteném a célcsoportot: Azoknak, akik szeretik a társasjátékokat, a színes ágyneműket, nem bírják már a kemény padlón a Twistert vagy úgy gondolják, jól menne a gyerekszoba berendezéséhez.

Csak az a sok “Twister” felirat ne lenne..

Zord, morcos macsó pókerfapofák, asztalradobott dekoltázsú kaszinóbombázók, de még a kezdő pókerjátékosok is elolvadnak egy-egy jópofa kártyaőr láttán. Ezek a kütyük alapjáraton arra valók, hogy a kiosztott lapok tetejére helyezve az asztalnál időnként, ám korántsem rendszeresen előforduló csúcsbakitól óvják a játékosokat. Beakadó zakó- és ingujjak, véletlenül a mi lapunkhoz nyúló ellenfelek – ezek a problémák védhetőek ki ezekkel a látványos apróságokkal. Természetesen, mint mindenben, amiben üzlet leledzik, itt is megjelentek az olcsó tucattermékek.

Ha azonban valami egyedire vágynánk, érdemes szétnéznünk a piacon. Biztosan találunk valami testhezállót, vicceset, vagy éppen pókersztár-figurát ábrázolót.

A választék elképesztő, és még ez a kategória is felülmúlható: újabban megjelentek az úgynevezett rogyasztott üveg, kézzel készült darabok, amelyek garantáltan senki előtt nem hevernek majd az asztalon.

Persze létezik még sok ezer különböző darab. Láttam már álló figurákat és lézergravírozott monstrumokat is, amin akár a család (szerető, expasi, pizzásfiú) képe is szerepelhet, igény szerint.
Ezek a cuccok, mivel szerintem gyakorlati hasznuk elenyésző, elsősorban látványos kabalák. Én pedig, ha kabalát szeretnék, biztosan csináltatnék egyet magamnak, mondjuk ezüstből, annyira egyedit, hogy másnak eszébe se jusson. És te?

A következő cellux-szerűséggel pedig bárhol felállíthatunk egy autópályát, a semmiből. (Donkey Product)

Mi régebben nagy kartonokra rajzolgattunk. Azon kicsit egyszerűbb volt körforgalmat csinálni.. Ez viszont bárhol kéznél lehet, akár az orvosi rendelőben, a sorunkra várva is bedobhatjuk a kölkök szórakoztatására. (Bár egy egészséges fantáziájú gyereknek nincs szüksége ilyenre, eltologatja ő a szőnyeg szélén is a kocsikat..)

Az egyetlen gond vele (és itt most előhoznám csilli-villi háziasszony énemet), hogy sejthetőleg az első 3 játék után már eszméletlen mocskos lesz, hacsak nem a lakásban múlatjuk vele az időt. De mi értelme van egy ilyennek, ha nem mutogathatjuk az egész margitszigeti nagyrétnek, hogy nekünk bizony ilyen van?

Charlotte Friis nálam nagy piros pontot kap ezért a munkájáért.

Bár anyám ezt úgy oldotta meg anno, hogy egy tekercs papírt végiggurított nekünk a nyaraló teraszán, aztán ha a lap végére értünk csak egy kicsit tovább kellett görgetni a tekercset. Mondjuk azt egy fokkal nehezebben lehetne eladni formabontó rajzeszközként. Mégis csak hülyén néz ki egy tekercs papír jól megmarketingelve, csomagolva. Úgyhogy az eladhatósági versenyt Friis kisasszony nyerte, de az is biztos, hogy az ő találmányára meg nem lehet ráfeküdni és körberajzolni egymást..

Ja, és figyeljétek, hogy a kiscsajnak zebramintás a cipője. Kicsit jó.:)

Egyetlen egy hibája van csak, hogy ugye nem megsemmisíthetetlen. De ugye nem is ez a cél. Unalomból is el lehet vele játszózni, vagy különböző szín-ujj kombinációkkal modern ártani valahova. Simán jobb, mint a captain planetben a kölkök bizsujai. Persze, ha esetleg krétás verzióból is lenne, akkor fél pestet össze lehetne karistolni egy éjszakán.