Egy időben ugyan nagyon trendi volt a kemény műanyag visszaváltható palack, de vélhetőleg annak a mosatási/fertőtlenítési, visszalogisztikázási, újratöltési, címkézési és boltban elszámolási költsége drágább, mint egy ásványvizes üveget összetaposni, beolvasztani és újat préselni belőle. Meg aztán kitalálták azt is, hogy lehet belőle dizájnos fotelt is gyártani.

A környezeti kárérték arány azonban általában nem kerül számításra, hiszen csak meddő jóslatokba lehet bocsátkozni, vajon milyen terhelést is okoznak a palackok. Mindig igyekeznek kísérletezni, hogy vajon hogyan lehetne kiküszöbölni ezeket a nehézségeket.

A Vapur nem nyújt ugyan világmegváltó megoldásokat a kis kulacsával, hiszen arra effektíve nem alkalmas, hogy tömegtermelésben ilyen csomagolásban kerüljön szállításra a nép egyik ópiuma, a kóla, vagy éppen a sör, mindaddig, míg mondjuk a benzinkutak mintájára nem szerelnek fel italutántöltő állomásokat, ahol megtankolhatjuk kis butéliánkat.

Ők ugyan azt írják, hogy a csapvíz hordozhatóvá tételétől azt remélik, hogy a palackos víz el fog tűnni a föld színéről, mégis úgy gondolom ez azért hiú ábránd, tekintve, hogy csak Magyarországon a fogyasztók 70%-a kedveli az ásványvizek egyetlen értéknövelt fajtáját, a buborékosat, az meg egyelőre nem jön csapról.

Mindennek ellenére nekem szimpatikus az ötlet, hogy adnak egy trendi, táskára is csatolható, összehajtogatható, környezetbarát flaskát, vagy ahogy hivatalos nevén fut: anti-bottle, azaz anti-palack. $8,95-ért meg el is lehet vinni egy fél literes félét, fekete, kék, zöld, vagy rózsaszín áverzióban.

Vennéd? Vinnéd? Innád? Tudja a fene. Persze van itt konkurencia is, ami ugyancsak valamiféle palack konkurens, bár ő nem az összehajthatóságra apellál, hanem, hogy valami szénalapú víztisztító rendszer kerül az üvegbe, így ha ugyan Kongó lápvidéki vizeit nem is tisztítja meg, a rossz minőségű csapvíz is bátran ihatóvá tehető. Bár gondolom ez nem kifejezetten Európára fejlesztett.

láttam már többféle trükköt, éles kést, kerámiásat meg acélt is, próbáltam az ilyen körfűrészes penge kerekeket is, foggal tépést. Mégis ami nálam mindenféle népbutító, Mózeses paradicsomtenger szétválasztósdiból a legjobban bevált, az az olló. Vagy nektek van bevett taktikátok? Esetleg elsmirgliznétek egy ilyennel?

avagy leszopnád Bondot? A James Bondot? No persze csak képletesen meg nem is a Roger Moore bácsit elfonnyadtan, vagy a megőszül Sean Connery-t, hanem az új baltaarcú fenegyereket, Daniel Craiget. Merthogy a brit felmérések szerint a hölgyek a jelenlegi felhozatalból leginkább az ő testét nyalnák falnák körbe karikába, ezért a Del Monte Superfruit, gondolom a helyi Eskimo piacra dobta a Bondos Jégkrémet. Szerintetek ez mégis nem valami brutális aberráció? Ilyesmit tenni, még ha a férfiak nyalogatnák a Spice Girls-t…nos hát talán…bár azt sem tartom normálisnak…a jégrém persze limited edition of course, de ez így is van rendjén, nem ám még a végén csak elfajul a testiség.

A márka szépen építgeti magát. Van már szépen megdizájnolt márkaboltja

(ahol a falakat mindenhol az 56 féle csoki díszíti)

és étterme is, ahol szigorúan csak csokis dolgokat lehet enni-inni.

Csokis italok, sütemények, fagylaltok, szendvicsek… Ja, és az étterem neve Chuo-Ko. Kicsit szóvicc. Nyilván Japánból.

Ehhez képest a banánfüggőségem megkérdőjelezhetetlenné válik, ha megnézitek a lentebb elkövetett tubán. Manapság menő összevonni két szót, mint például infomercial, infotainment vagy valami hasonló, szóval a tubusos banánt is lehet akkor, nincs apelláta. Must have. Azt még nem döntöttem el jól, hogy banános sűrített tejjel, banános fogkrémmel, vagy banánpempővel töltve lenne jobb. Tölgyeim és nyulaim, kommentben tegyék meg tétjeiket.

az utolsó bónusz karika meg ugye a sörélvező huligájnereknek van…najó ez baromság, meg az is, hogy a sör a kretének itala. Gondolj bele, a bor úgy készül, hogy a szőlőlevet belökik hordóba erjedni aztán szevasz, a sörfőzés meg hangyányit bonyolultabb…meg aki ilyet állít az sem ivott még igazi lambikot. Ez ugyan nem az, viszont sűrített fejlövés. Felnőtt szuri. Lelki beteg vagy? Beoltalak:D

Ez a Martinis pohár megint előhozta belőlem a “na, ez kell” érzést, pedig mostanában már nem is vagyok ipari Martini fogyasztó.

A felespohár ugyanez a koncepció. Főleg mindenféle színes löttyök mutatnának jól benne, a pálinka nem adja ki annyira a lényeget. ha valaki azonban nem bírja a likőröket, se az Unicumot és társait, vagy csak egyszerűen nem mondana le a már bevált pálinkáról, javaslom a pálinka  ételfesték kombinációt a megfelelő látvány eléréséhez..:)

Végezetül itt van még egy mutatós parti kellék. Svédasztalos megmozdulásokhoz ideális ez a kézbe remekül illeszkedő, álldogálás közben kajáláshoz megfelelő tányér szett.

A mosogatás szerintem veszett ügy, mert nincs az a dolog, ami ezt 10 edényen felül elviselhetővé teszi. De a törölgetésen talán még tudunk segíteni..

Hiába, az “I’m not a plastic bag.”-vonal, már mindenhová beférkőzött.

Vagy itt ez a konyharuha a sütés kategóriához. (Amúgy a sütéssel semmi bajom, csak hát a hétvégén volt egy negatív élményem a témában..nade ne tépjük fel a sebeket..)

Ilyen kanalakat szívesen pakolnék ki a mosogatógépből:

Persze lehet, hogy nem éppen a legésszerűbb választás, mert többet kell utána takarítani, mint amennyi örömöt okoz maga a tárgy…:)

Igazándiból ennél a résznél kicsit letörtem, mert a fentieken kívül mindenhol csak a vicces söröspoharak, koktélkeverők és olyan fogpiszkálószerűségek, amiket a kis szendvicsekbe kell szúrkodni, teszik ki a kínálatot. Senki sem gondol a szegény, dolgos háziasszonyokra…

..de aztán megtaláltam ezt a hűtőmágnest, amibe bele tudom magyarázni, hogy azért dobták piacra, hogy a szegény háziasszonyoknak legyen miért bemenniük a konyhába.

(Mondjuk itt ezen a részen tiltakoznék, hogy miért kell az egyszerű emberek fejében azt a sztereotípiát elültetni, hogy csak a fekák nem veszik le a zoknijukat..)

Szóval lányok, ennyi. Meztelen pasik konyhai kesztyűban. Ezt kapjuk mi a világtól azért, mert nap mint nap gürcölünk a konyhában. Hát, kösz.

Tévedtek, az ötlet kivételesen nem a nágy ámerikából való, hanem a tészták országából. És mindez azért kemény, mert a három percben benne van a sütés, a tészta gyúrás és a feltét rápakolászása. Ehhez képest nálam bő másfél órát szokott kelni a tészta, szóval nem tudom milyen lehet. Valami hiperdagasztó lehet a géphasban, az ezüstolvasztó lángszórós hőkamráról nem is beszélve. Azért van egy olyan furcsa érzésem, hogy aki igazi pizzát akar enni, az még mindig jobb ha magának süt, vagy étterembe megy.

Ti kipróbálnátok? Vagy inkább a meki, aluljárós gyros és egyéb junk?