Az értelmetlen pénzkidobás új dimenziója nyílt meg ismét számomra. Régebben is találkozhattunk már brillekkel kivert (amúgy csúnya) mobiltelefonokkal, aranyporral felturbózott, vagy éppen kristályokkal megszórt üvegű ásványvizekkel és egyéb csodákkal.

Most azonban a Victoria’s Secret neves fehérneműgyártó Adriana Lima brazil topmodell segedelmével bemutatta legújabb melltartóját, mely nem kevesebb, mint két millió dollárt, vagyis mai árfolyamon alig 400 millió forintot kóstál. A mellek őrzője természetesen gyémántokkal és zafírokkal dúsítotva mutatkozott be New Yorkban, hogy igazolhassa is a bekerülési értékét.

Az persze egy másik kérdés, hogy aki ilyet akar levenni az asszonyi bájakról, az földi halandó úgysem lehet, hiszen a leggazdagabb üzletasszonyok ízlésébe nehezen vág, az amúgy nem túl esztétikus bombatölcsér, márpedig úgy kénytelen a vetkőztető maga beruházni a kavicsos fantázia melltartóba. Valószínűleg átütő kasszasikerre lehet számítani, ha nem limitálják a szériát, hiszen Kínában bármit lemásolnak és töredék összegért lehet megkapni majd a csiszolt üvegekkel díszített utánzatot.

Egyszerű rézvörös, már már bordóba hajló selyem, némi elasztánnal vegyítve. Sajnos a jelen hideg időben leginkább autóval kombinálva lehet kielégítő a hőtartása, tekintve, hogy erre aztán nem nagyon lehet felvenni semmit egy kendőn, vagy nyakéken kívül.

Egészen más vonalat képvisel a Hare+Hart Schiller kódnevű bőrdzsekije, melynek remek ferde szabása kellően elegánssá teszi, mégis inkább vagány utcai viselet lehet. Az árcetli 565 USD, ami nézőpont kérdése ugyan, de nem veszélyes. Az más kérdés persze, hogy ilyen hajjal az utcára sem mennék ki senkivel, legyen rajta bármilyen gönc.

A ma esti kedvencem, Rachel Sin keze munkáját dícséri, s nehezemre is esik méltatni. Japán angora gyapjúból készült, csak szürkében létezik, már már szobor hatást kölcsönöz viselőjének. Az más kérdés, hogy ezt a ruhát tudni kell hordani. $252 viszonylatban mozog.

A hype ruhája mindössze 135 dollárba fáj. Az öv is szériatartozák ofkorsz. Nem is tudom, hogy mi fogott meg benne annyira. Talán a fesztelen mélydekoltázs, vagy a háromnegyedes ugyan csak lazán engedett ujj, esetleg a színe váltósság. Nem tudom, de az összkép elég kellemes élménnyé érik össze. Lehet, hogy el vagyok tévedve, de egyszerűbb koktélozós estékre, vagy vacsorára viselősnek gondolom, nem partycuccnak.

Végül pedig a csizmásokra is gondolván egy viszonylag magas nyakú, térdszoknyás darab a mies-től, melynek az első pillantásos komorságán az oldalazó gombsor dob sokat. A száz százalék polyester felirat ugyan nem nyűgözött le, de dolgozó utáni kiruccanáshoz, akár színházhoz is tökéletes lehet.

Túl sok mindent nem sikerült megtudni a görög filozófus nevét viselő kollekcióról. A bosnyák dizájner hölgy, Amila Hrustic legalábbis zárkózottnak tűnik a ruha kiegészítőivel kapcsolatban. Ami bizonyos, és talán a hölgyeim és uraim is azonnal észrevették, hogy a ruhaékek a “szabályos” testek közötti kalandozás eredményeinek tűnnek, a kockától az ikozaéderig.

A másik bizonyos pedig az, hogy papírból vannak. Éppen ezért – bár k. jól néznek ki – a mindennapos hordásra talán kevéssé alkalmasak, főleg a teljesalakos kiegészítők. Ez persze nem zárja ki az alkalmi viselet lehetőségét, netán színházi kiegészítő kellékként való alkalmazását sem.

A kollekció egésze kézzel készült, éppen ezért is limitid edisönnek tűnik ahhoz, hogy akár az egyszerűbb darabokat hamarosint viszontláthassuk, de a dodekaédeseres darabokat relatíve könnyedén meg lehet tervezni számítógéppel, némi térlátás persze szükségeltetik, a ragasztgatáshoz meg kézügyesség, mégis nem a lehetetlen kategória. Persze ha mindez más anyagból készülne, akár egyszerűbben is hordható lenne, bár egy kevésbé merev anyag esetén a testek már könnyen elveszthetik a tökéletesség felé mutató alakjukat.

Amiért persze minderről most beszélünk, az a divat. Mert valljuk be, a “nyóckerben” szocializálódott kis roma gádzsikon ugyanolyan kínában hamisított D&G, Gucci és Armani göncök vannak, mint bármelyik gazdagréti lakótelepi kölkön, így a kiállítás megnyitójával egybekötött divatbemutatón felvillantott egyszeri ruhák és a textilműalkotások meglepőek lehetnek a nagyérdeműnek, akik még távolról sem láttak “igazi”, hagyományőrző cigányt.

Az persze más kérdés, hogy a Romani Design göncei bár mutatnak népi elemeket, mégsem falusi-, vagy vándor életmódra teremtettek. A stúdió saját kreációi mellett a tárlaton hagyományos cigány viseleti együtteseket is bemutatnak, de számos ruha érkezett a Kortárs Romani című tervezői pályázatukról is. A különböző roma közösségek eltérő módon őrzik hagyományos viseletkultúrájukat, átfogó képet azonban nehéz adni a mindeddig hiányzó kutatások miatt.

A divat világában egyelőre kevés a cigány szereplő, a Romani Design ezért egyszerre működik divatszalonként és úttörő társadalmi szerepet betöltő vállalkozásként. Erre azért az elmúlt hónapok fényében kiváncsiak leszünk…

Ha tehát elmásztok az Oktogon felé, a bemutatott 25 ruha mellett ékszerekkel, táskákkal, kiegészítőkkel is találkozhattok, de helyet kaptak az oláh cigányok hetvenes évekbeli és az erdélyi romák mai viseletkultúráját bemutató fotók is. A tárlat amúgy 2011. január 9-ig tekinthető meg a múzeum földszinti kiállítótermében. Nektek begyere a gönc csajok?

Érdekes és első blikkre talán szerethető kiállításnak lehetünk tanúi áprilistól Budapesten. De közelebbről megvizsgálva a helyzetet, mindez hamar elmúlik.  Bár az ötletnek nem feltétlen van köze az Európai Unióhoz, mégis a rendező és alkotó országok az úgynevezett “szerencsés triót” alkotják, mely közös elnökségre készül. Ilyenformán verbuválták a magyar, spanyol és belga tervezőket, akik a világirodalom honi (a spanyolok elég sok latin amerikai írót bevetettek – a szerk.) legszebbjeit vették elő inspirációként. A kiállítás a 20 ruha Európának címet viseli és jelenleg Brüsszelben vendégeskedik.

Az elképzelés megvalósításához minden oldalról a nagyágyúkat vetették be, hiszen irodalmi oldalon feltűnik Gabriel García Márquez, Szabó Magda, Márai Sándor, Hugo Claus vagy éppen Carlos Fuentes, míg a tervezők között olyan neveket fedezhetünk fel, mint Purificación García, Náray Tamás, Anna Heylen illetőleg Katti Zoób.

Mindennek ellenére nem éreztem úgy, hogy ezek a ruhák leütnének a lábamról. Persze lessétek meg majd a galerit lent, de nem nagyon találtam szerethető göncöt. Másfelől már az is furcsa volt, hogy ezeket a ruha komponációkat nem kifutón mutatták be, hanem unalmas bábukon, ahogy ez majd itthon is lesz.

Persze ha valaki mégis kíváncsi a részletekre, megszereztem a minden igényt kielégítő sajtóanyagot, melyet három nyelven is olvashattok ITT. Ebben benne vannak a tervezők érzései a prózákkal kapcsolatban, a felhasznált anyagok, meg a ruhák közeliből, olykor makrózva néhány részletet.

Nektek van amelyik tetszik?

A felt-en találtam, de egy lazább, vizsgára tanulós éjszakán az ügyesebbek akár a saját zoknisfiók tartalmukból is kihozhatnak egy hasonlót.:)

Ezt a mozzanatot (hálisten a magyar politikusok még nem estek rá), használja ki a Dior is, mely kombinálja a klasszikus megjelenést az újjal. Nézzük csak meg. Kerestek egy dögös karaktert, esetünkben Marion Cotillard színésznőt, akire ráépítenek egy kampányt. Ő a Lady, Lady Dior. Ezt a karaktert már feldobják twitter-re, akinek a 140 karakteres csiripeléseit, mondhatni microblogolását lehet követni mindenkinek jól. Természetesen a tweetjei sem nyílt marketinges szembetámadások, de azért irányítanak amerre kell…szépen személyesnek álcázva…készült hozzá továbbá rövidke kampányfilm, mely megintcsak netre célzott, gerillásdi…pár perces történet, mely nagyon befejezetlen, viszont a végén majd látjátok, hogy Lady Noire után Marion majd Lady Rouge szerepében fog tetszelegni…Párizs minden esetre csodás…Ti hogy értékelitek ezt az érzelmekre hatást? Mert már rég nem arról szól, hogy vedd meg, akarjál, csak finom product placement a filmben végig. Remélhetőleg p majd kijavít, elvégre ő a házi marketingesünk.

A képen látható alsó kívülről egy sima fekete bugyinak tűnhet.. belül viszont gazdag díszítés rejtőzik. Gyöngyök és hímzések, amik inverz lenyomatot képeznek a bőrön.

Szerintem gyönyörű.

A kollekció fantázianeve: Souffrez pour moi, vagyis szenvedj értem. Na, ennyit még én is hajlandó lennék. Sőt.:)

Az “erotika másképp” rovatunk második versenyzője pedig egy egyedi tapéta.

Távolról csak egy tetszetős tapétának tűnik, de nézzétek meg egy kicsit közelebbről is, hogy mennyire non-figuratív az a non-figuratív.. (Atelierblink)