megérkezőben van a beígért csempepószt…már a luzitán fővárosból, ahol ilyenekkel szeretik díszbe öltöztetni a házak falát…kívülről…sehol másutt nem látam még ilyesmit, ilyen intenzitással legalábbis bizonyosan nem. Azt persze azért hozzá kell tenni, hogy nem a modern negyedekre jellemző a cseréphadsereg, hanem az ó(bb)városra. vannak házak, amiket tetőtől talpigba sikerül, van amit csak nyakig, hogy úgy mondjam. bár ez már talán csak üde színfolt. ha azt nézzük, hogy az utcák is fel vannak gurítva kockakövekkel…nem kicsit. a...

No ez az a naptár ami kell nekem…azt nem mondom, hogy képes lennék nap mint nap ellobbantani egy-egy gyufát, mert koravén szenilis vagyok és nagyjából minden napra kellene riasztást optimalizálni, hogy gyújtogassak. azt viszont el tudnám képzelni, hogy szilveszterkor felgyújtom az egész évet és porrá, hamuvá füstölöm. Bár az is lehet, hogy olyan projektbe kezdeni, hogy csupán a keserű napokat égetni el és a vidámságosokat meghagyni. Kíváncsi vagyok, vajh mennyi gyufa maradna. A keserédest meg nem is tudom hova számolnám…talán az nem csonkig égős. Nektek...

Már elmélkedtem a feliratos pólókhoz való disszonáns viszonyomról.. Talán az a megoldás, ha a pólóm helyett a konyharuhám feliratos. Így legalább mindig kiteríteném szpen és nem büdösödne be egy kis csomóban száradás közben. Nos, az első kiszemeltem nem is annyira feminista, de mostanában csak úgy döntöm magamba a kávékat, úgyhogy talált. Közeleg a vizsgaidőszak, úgyhogy azt hiszem mostanában csúcsosodik majd azoknak a tábora, akik tudnak ezen a mondaton mosolyogni.. A második verziót ajánlom minden vénlány és kedves édesanyám figyelmébe, akinek...

Azt hiszem mindenki talál a környezetében olyat, aki rendelkezik iPhone-nal, meg van győződve róla, hogy rém menő és bár már a forgalomba kerüléskor beszerezte, még most sem tud bánni betelni vele. Nekünk is van egy ilyen kis barátunk, Herbert von der Thurocz, aki bár nem az a mániákus “poháralátétes” (gondolom más is megfigyelte, hogy a kütyükért való rajongás sokszor irracionális rendmániával és “a poharadat csak a poháralátétre rakd, mert jajmilesz” mániával párosul), de azért azt hiszem elég jól ellenne egy ilyennel… Nekem...

Továbbra is szeretem a míves porcelánokat, pedig ez nem az, de a karcsú ívek kellemes dizájnab forgatják, ha jobban megnézitek…nem igazán tudnék tiltakozni, ha a reggeli kávémat ilyen kellékekkel sikerülne felszolgálni…persze csendben…bár mint a tapasztalat mutatja, továbbra is én főzöm, de ez részlet kérdés…mondhatni… valljuk be persze, klasszisokkal esztétikusabb lett volna, ha egy finom női kacsóval sikerül elkészíteni a fotókat, de legalábbis retussal, vagy a férfiembernek egy manikűrrel, de ez még nem gátol meg abban, hogy...

Na, ez klasszikusan az az ötlet, ami annyira egyszerű, hogy sajnálod, hogy nem te találtad ki, szabadalmaztattad és és lógattad volna az érte kapott suskából egy jó darabig a lábadat. Jelentem, hogy Andrew Lang volt az az aljas, aki megelőzött. A tartó bárhova felcsavarozható. Akárhogy is legyen 2 méter a falon a biciklid számára, ezzel megoldod az tuti. Egyetlen hibája, hogy nem tudod hozzá lakatolni a bringát.. lehet, hogy mégis meglesz az a szabadalom?

Egy újabb dolog, ami nekem tetszik, pedig értelme semmi. Csak át kell színezned a nem kívánt vonalakat, hogy láthatóvá váljon az üzeneted a Suck UK üzenős celluxán. Nem mintha nem lenne egyszerűbb alapból az üzenetet felírni, mindenféle felesleges szinezős baromkodás helyett. Ettől függetlenül persze alap, hogy kéne, csak még nem találtam ki, hogy mire használnám.. Számháborúzásnál mondjuk biztos beválik.

Ninette van Kamp fehérneműi már önmagukban is tetszetősek, de az igazi vizuális élményt nem maga a ruházat, hanem az alatta lévő bőr nyújtja. A képen látható alsó kívülről egy sima fekete bugyinak tűnhet.. belül viszont gazdag díszítés rejtőzik. Gyöngyök és hímzések, amik inverz lenyomatot képeznek a bőrön. Szerintem gyönyörű. A kollekció fantázianeve: Souffrez pour moi, vagyis szenvedj értem. Na, ennyit még én is hajlandó lennék. Sőt.:) Az “erotika másképp” rovatunk második versenyzője pedig egy egyedi tapéta. Távolról csak egy...

Megtaláltam álmaim kanapéját, azt hiszem. Még nem tudom, hogy mennyit fizetnék érte, de a hét számjegybe is bele lehetne rángatni. Miért is jó ez nekem? Nekünk? Mert lebeg. A vízágy ehhez képest simán unalmas, a felfújós bútorzatról nem is beszélve. Az elve közelít a mágnesvasutakéhoz, csak nem kap folyamatos vonzó-taszító impulzusokat. Az persze elgondolkoztató, hogy milyen a teherbírása és mégis milyen mértékű kilengéseket visel el zuhanás előtt. Ezt a prózai kérdést azért teszem persze fel, mert nem csak a felhőről lógatni a lábam az esőcseppek...

…no nem a hitchcock-i értelmezésben, bár az is megérne egy külön mesét…arról van szó ugyanis, hogy ilyenkor tavasszal úgy kedvem támad virágot ültetni az erkélyre meg madáretetőt eszkábálni és kilógatni valami olyan helyre, amit jól látok az ablakomból. De aztán mindig gyorsan lebeszélem magam. Az ilyen dolgokért nem tudok hosszútávon lelkesedni. A virágok is mindig csak sorvadoznak nálunk (nem én vagyok az egyedüli antikertész a családban..). A látványos dolgokat szeretem. Amikor elültetem a növényeket, hirtelen egész barátságos lesz az erkély....