->
A hét végén sikerült tiszteletünket tenni burzsoáfölde egyik szigetén, melynek keretében mahagónit lélegeztünk nem kevés bőrrel és csak fogdostuk a krómot szédültünkben.

A white fülűek…khm a sasszemű éleslátók már rájöhettek a címből is, hogy a vizes blokkok felé vettük az irányt, s megnéztünk néhány alsókategóriás yachtot. Elsőre nem tűnhetnek annak, azonban ha meglátjátok az árcetlit, magatok is rájöttök, hogy ezek aprópénzes jószágok.

Ezt is megéljük, hogy mai árfolyamon számolva, potom 90 millióért hozzánkvágnak egy ilyen felszereltségű jószágot. Mondanom sem kell, górcső alá a legnagyobb, legdrágább tutajt vesszük. Azért gondoljunk csak bele, még csak a férfiak sebesség iránti vágyát sem hajlandók kielégíteni, hiszen puszta lóerőkkel akarják kiszúrni az ember szemét. Figyelmes tekintetek állapodjék meg az elengedhetetlen orrnapozó párna előtt, mely a luxus haszontalanság olyan fokú megnyilvánulása, hogy arra már nincs is szó, vagy több szóból álló kifejezés. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy bár öltönyös mosolygós host fiúra futotta, de helyesírásra a cicini tetőnél kevésbé.

Kérdésünkre a fess – fejét hozzám hasonlóan plafonra verő – host elmondta, hogy a kiállítás másnapján már kettőt is értékesítettek csak ebből a modellből. Bár mélyebb részletekbe menően nem igazán volt képes felelni.
A ladikkal kapcsolatban el kell még mondjuk, hogy mindkét fedélzetről navigálható. Természetesen a kormányhoz közel esnek a hűtő berendezések, hogy véletlen se kelljen túl messzire nyúlni a zsenge mojito-ért.

A fejbeveréstől eltekintve, barátságos banános nappali szerű térrész fogadott bennünket, rögvest felmértük az éjszakába nyúló kulturált tivornyázás lehetőségeit. Ebben az egyedi konyhanemű, jelesül a kristálypoharak lehetnek leginkább segedelmünkre.

Az összehúzóckodós közlekedés ellenére külön jó pontként értékeltük, hogy az ágyat kivételesen nem japánokra tervezték – félreértés ne essék, a százhatvan centis magassági középértékükre kívánunk reflektálni – s bár nem kellett bokát spiccelni, hogy lelógjunk valamelyest, mégsem térdig ért.


A hosszas tengeri utunkon természetesen nem szabad megfeledkezni tisztálkodási, smink és emésztési komfortjainkról, ám ezen a fronton csupán a toalettpapír- és a törölköző tartók hiányát tudnánk említeni.

Végezetül pedig a felső fedélzet kormányfoteljeit – igen, jócskán veri a Parlament bársonyszékeit – illetőleg a reggeliző asztalkát szeretnénk közszemlére tenni.

Sznobfaktor: 8 (értékelés, nektek, hamarosan)