Andy Warhol – REÖK
Igen, igen kultúrfronton eszméletlenül el vagyunk maradva, de momentán nincsen több kapacitás (színház, kiállítás fronton aki írna, jelentkezzék), most is egy szegedi sasszé következik, de pesten is fel vagyon írva még öt. Szolgálati közlemény vége.
Szombaton sikerült elgurulni a Tisza partjára és beszabadulni a Reökbe. Cél a Warhol kiállítás volt, de aztán sikerült belefutni a Festmény idejébe is. Szóval n legyet egy csapásra.
A tárlatban több vonalat sikerült felfedezni. Ezek egyike a klasszik szitázás, Marilynnel, Maoval és virágokkal, melyek ugye azzal a felkiáltással születtek, hogy Pablo mester 20000 remekművet hozott világra, Andy meg persze úgy döntött, hogy ő egy hónap alatt bök ugyanennyit. A díváról volt mindjárt 14 darab.
Persze erre a szórásra rájátszik az is, hogy a képeket nem a világmindenség torlódási pontjaiból hozták, hanem két osztrák lelőhelyről, az Ernst Hilger Galériából és a Peter Infeld Alapítványtól kebelezték be.
A másik vonal meg a XIX. század végi utolsó nagy indián háborúk ihletése, többek között Ülő Bikával, pénzérmékkel, vagy amerikai tábornokkal.
A harmadik blokk pedig a múlt század zenei lázadóit éltető néhány alkotás volt, többek között a Stones-nak készített lemezborító is.
Összbenyomás nagyjából 10/6, hiszen nem volt nagy a változatosság és olykor kegyetlen mód túlzsúfoltan sikerült feldobni a képeket a falakra. Külön pozitívum azonban, hogy sikerült egy Keith Haring képet is odalopkodni a bejárathoz, bár éppen nem szembetűnő helyre.
