A zsetonok pittyegése
Mármost az egyszeri pókerjátékos mindig örül, ha bejut valami jó kis versenyre, ahol élőben is lehet játszani. Nem arról van szó, hogy egyébként nincs rá lehetőségem, de mégis, selejtezőből bekerülni, az tényleg jó. Aztán ülni az asztalnál, nézni az osztó munkáját (gyakorta a formás idomait is…), trükközni a zsetonokkal, figyelni a partnereket, hátha leolvasható róluk valami információ. „Te, haver, mennyi zseton van előtted?”-kérdezni, és várni a választ. Igen a póker romantikája, a hangulat…
Vannak olyan helyek, ahova az ember nem szívesen megy játszani, mert nem kapja meg azt az élményt, amit szeretne. Tegnap túljutottam egy selejtezőn, ma reggel vetettem egy pillantást a döntőnek helyet adó kaszinó honlapjára. És akkor jött a pfff, a kocsisszótár elemei, miegymás. Itt az osztók nem hibáznak, nincs szabálytalan emelés – gépi asztal van. Ez úgy néz ki, mintha pókereznél, de mégse. A játékosok körbeülik az asztalt, van előttük egy monitor, mindent a beépített számítógép intéz… Mint otthon, ha online játszol, csak most látod az ellenfelek arcát.
Ennyit a lapok érintéséről, a zsetoncsörgésről… Lesz helyette monitor, meg pittyegés. Az is igaz, hogy harmadannyi idő alatt lezajlik az egész verseny, mintha kártyával kártyáznál. Éppen csak nem az igazi.
Én azért odamegyek, és megpróbálom megnyerni. Te mennél?
menne a franc. tavaly valamikor láttam ilyet csak már nem tudom hol. magyar “fejlesztés” egyébként. undorító.
Na ne már.. tönkrevágják a póker .. az IGAZI PÓKER hangulatát… online is játszom nem mondom, de azért úgysem hasonlítható az igazi cigifüstös OFFLINE pókerhez. A póker az legyen online vagy offline, de semmikép a kettő keveréke.