A nagy ágyastárs
Ha az ágy szót említjük, legtöbbször elsőre a sajátunk ugrik be lelki szemünk elé, esetleg valamiféle piktogram. Elméletileg ezt a dolgot nem kellene túlragozni, hiszen felhasználását tekintve az ágy nagyjából a vízszintes testületű tevékenységekre van kihegyezve javarészt, így funkcionálisan a legtöbb ember akár egy matraccal, vagy egy függőággyal is elélhetne.
Csakhogy egy ágy azért ennél többre is képes lehet, főleg manapság. Nyilván nem kell ecsetelnünk, hogy elegáns, szép kialakítású fekvőhely gyönyörködteti a szemet és ha megfelelő technológiával kerül kialakításra, mint mondjuk antiallergén, testhelyzethez igazodó matrac, vagy éppen a ringóképesség, jócskán fel lehet dobni, mint teszi azt a Lomme is, mely a tojásdad kialakítással ugyan azt nem érheti el, hogy kiskacsának képzeljük magunk, de az anyaméh biztonságérzetét kívánja nyújtani. Rossz alvóknak ajánlják.
Természetesen a mai világban egészen más szempontok is megjelenhetnek, így az optimális térkihasználás, a multifunkcionalitás, vagy éppen a trendi/funky/cuki elv. Az ugyan kizáró helyzet lehet azok számára, akik nem csak alváskor használják ágyukat, hanem dolgozni, pihenni, olvasni is, hogy egy eltűntethető verziót válasszanak, mindenesetre az egyedül, vagy kis lakásban élő sztachanovoknak ideális lehet a feldaruzható ágy.
Némiképp félmegoldásnak tartom, de a beteg hi-tech cuccok kedvelőinek mindenképpen ajánlatos a Bediator, mely elsőre is inkább radiátorhoz hasonlít, bizony függőlegesen a fal mellett játszik, azonban lehajtható és lehet rajta aludni is. Természetesen nem csak fűt a télen vacogósaknak, hanem a nyári tikkasztó hőségben hűt is. Mindenesetre nekem furcsa lenne egy ilyen vaskos kütyüre rádobni egy hálózsákot. Vagy nem is tudom pontosan hogyan gondolták. Nektek van ötletetek?
A kisded felmérésem kapcsán azonban úgy tűnt, hogy a legnagyobb kínálat az úszó ágyakból van, már persze a modern ízlésvilágú kuncsaftoknak és nem az aranyozott ágykárpitos, barokk ágyakra vágyó célközönségnek. Nincsen embertelen kilengése, de valószínűleg mégis ad egy olyan kellemes álomba ringató pár foknyi mozgást. Egy biztos, mindenképpen ki akarok próbálni egy ilyet, mint a Bernstein Architecture-é, csak félek attól, hogy minden alkalommal simán belerúgnék a kábelbe, reggelente kihullámoznám az ágyból a másikat, ha én kelek előbb, vagy éppen a 18 karikás programok esetén lehet még érdekes.
Eggyel finomabb verzió, amikor nem a plafonra vagyunk lógatva, mint a Housefish esetében is, bár ezeket az égbe kiáltó deszkákat nem tartom olyan rettenetesen esztétikusnak. Igaz, az egész olyan naturális, hogy nekem inkább nyers, mint otthonos.
A függők még tovább fejlesztett változata a Max Longin ágyikó, ami már teljesen esztétikusra és alapvetően ébredésbiztosra sikeredett. Viszont roppant helyigényes. Meg amúgy is, a legtöbb ember szereti a falhoz tolni az ágyát, hogy legalább az egyik oldalról legyen valami szilárd. Ez nem tudom hogy mennyire tartozik a kuckó érzés meglétéhez, vagy arról szól inkább, hogy forgolódok legalább az egyik irányban ne essenek le az ágyról, minden esetre, ez jelen helyzetben kevéssé biztosított. Igaz akkor nem is ringana egyik sem, csak a gyémántformába applikálást valószínűleg sokaknak szokni kellene.
Olybá tűnt továbbá, hogy a vízágy abszolút nem menő dolog már, így mindenféle egyéb ringóságokkal próbálták helyettesíteni. Úgy látom azonban, hogy ez a kifejezett hintaágy, még ha jól súlyozott és nem 62 fokos kilengésű, akkor is nagyjából a stabil fekvésen kívül nem feltétlen alkalmazható másra is, vagyis én nehezen tudom elképzelni, hogy a Private Cloud csodán dolgozzak fél napon át, tekintve, hogy a kis laptopommal minden létező pozitúrát képes vagyok felvenni, s furcsa lenne, hogy ehhez egyensúlyi pontokat kelljen találni az ágyon, minden esetre fotózáshoz ideális lehet.
A konvertibilisekre, elpakolhatókra visszatérve azonban igencsak dekoratív megoldások is születtek, mint például a Doc Sofa, mely olybá tűnik, hogy alapvetően vendégágy funkciót tölthet be, hiszen szeparatíve lehet így altatni rajta két embert is, relatíve gyorsan és helytakarékosan lehet összepattintani, azonban a társas alvásra nem kifejezetten alkalmas, így szerelmeseknek nem ajánljuk.
Az ikeás puritánságra vágyóknak ott van viszont Karen Babel könyvespolcos ágya, s bár szerintem maguk a polcok egész frankón mutatnak, egy babapelenkázóhoz hasonlatos anyagú matraccal felturbózva már egész érdekes jelenség. Ezzel persze az a baj, hogy egy polcszettel csak egy egyszemélyes ágyat lehet összelegózni, továbbá, ehhez el kell takarítani mindent a szobából ahhoz, hogy lefekhess.
A Saba Italia teremtménye viszont roppant elegáns. Kör alakú fekhellyé változik, mindazonáltal szét lehet nyitni két félkaréj szófává is, ha az ember társaságot fogadna.
A végére tartogattam a nem titkolt kedvencemet, a Dylan ágyat, mely ugyan elsőre csalóka lehet, és rettenetes légies benyomást kelt, de valójában mégis négy lábon áll a földön. Ennek ellenére karcsú, finom, kidolgozott, szerethető. Ez az, ami egész egyszerűen csak kell és nem is ragoznám tovább a dolgot.
Te melyikre neveznél be?
ui: a repkedő felhőt ne felejtsétek, az is megért egy misét.
Loading ...
Max Longin!
ugyanakkor bejövős az emeletessé konvertálható valamint a “mostantól leszarom a munkát” kompatibilis leengedhetős is
épp most akarunk valami alvóalkalmatosságot venni…
) én tökre beérném valami kényelmes kétszemélyes (occsó) matraccal a földön.