Továbbra is szeretem a míves porcelánokat, pedig ez nem az, de a karcsú ívek kellemes dizájnab forgatják, ha jobban megnézitek…nem igazán tudnék tiltakozni, ha a reggeli kávémat ilyen kellékekkel sikerülne felszolgálni…persze csendben…bár mint a tapasztalat mutatja, továbbra is én főzöm, de ez részlet kérdés…mondhatni… valljuk be persze, klasszisokkal esztétikusabb lett volna, ha egy finom női kacsóval sikerül elkészíteni a fotókat, de legalábbis retussal, vagy a férfiembernek egy manikűrrel, de ez még nem gátol meg abban, hogy...

Na, ez klasszikusan az az ötlet, ami annyira egyszerű, hogy sajnálod, hogy nem te találtad ki, szabadalmaztattad és és lógattad volna az érte kapott suskából egy jó darabig a lábadat. Jelentem, hogy Andrew Lang volt az az aljas, aki megelőzött. A tartó bárhova felcsavarozható. Akárhogy is legyen 2 méter a falon a biciklid számára, ezzel megoldod az tuti. Egyetlen hibája, hogy nem tudod hozzá lakatolni a bringát.. lehet, hogy mégis meglesz az a szabadalom?

vagy valami ilyesmi szokott ennek a neve lenni…in medias res…tudjuk, hogy le vagyunk maradva, mint a borravaló…csak eddig p is meg én is szakdolgozatokkal vívtunk csatákat (büszkék lehettek, p a sznobjektívről írta részben)…és ez meglehetősen sok energiánkat emésztette fel, nem beszélve a kisebb és nagyobb lebegő agyfalloszokról…a fáradalmakat azonban most tervezzük kiheverni egy lisszaboni karikával, szóval a rendszeres pósztolás eladdig még nem fog helyre állni, így ez úton is elnézésetekért esedünk…élménybeszámoló természetesen...

Nektek menne ebbe a kis zacskóba kakilni, majd dolgotok végeztével egy decens csomóval lezárni és a legközelebbi komposztálóba dobni, hogy később trágya legyen belőle? Lehet, hogy megérjük majd azt, hogy a klotyókban az egészségügyi zacskó mellett ki lesz rakva egy trágyázásügyi zacskó is. A tasaknak a belső felülete ráadásul olyan anyagokkal vannak kezelve, amik segítik a lebomlást. Hiába, a Földnek szüksége van a tiédre is!

Egy újabb dolog, ami nekem tetszik, pedig értelme semmi. Csak át kell színezned a nem kívánt vonalakat, hogy láthatóvá váljon az üzeneted a Suck UK üzenős celluxán. Nem mintha nem lenne egyszerűbb alapból az üzenetet felírni, mindenféle felesleges szinezős baromkodás helyett. Ettől függetlenül persze alap, hogy kéne, csak még nem találtam ki, hogy mire használnám.. Számháborúzásnál mondjuk biztos beválik.

Ninette van Kamp fehérneműi már önmagukban is tetszetősek, de az igazi vizuális élményt nem maga a ruházat, hanem az alatta lévő bőr nyújtja. A képen látható alsó kívülről egy sima fekete bugyinak tűnhet.. belül viszont gazdag díszítés rejtőzik. Gyöngyök és hímzések, amik inverz lenyomatot képeznek a bőrön. Szerintem gyönyörű. A kollekció fantázianeve: Souffrez pour moi, vagyis szenvedj értem. Na, ennyit még én is hajlandó lennék. Sőt.:) Az “erotika másképp” rovatunk második versenyzője pedig egy egyedi tapéta. Távolról csak egy...

Nos, ez egy csöppet kaotikus poszt lesz. Csuldigung előre is. Kerestem pár cuccot, amik segítenek hangulatom stabilizálásában egy optimális szinten. Najó, mégiscsak lány vagyok, úgyhogy kezdjük pár cipővel: Egy Nike Air Jordan. Bírom a magasszárú sportcipőket, na. Otthonra viszont inkább valami kényelmesebbet, Steph Goralnick-tól .. Ha már elkaptuk ezt az enyhén groteszk hangulatot, akkor gyorsan bedobom a most talált tálcát is. Antje Gerwien-nek hála, vérontás nélkül (már, ha amúgy biztosan kezeljük a konyhai késseket..) kaszabolhatjuk az ereinket. Ha viszont...

Eljött az idő, hogy az egyszerűen csak színezett kontaktlencse snassz, hogy a sima, pusztán látásjavításra alkalmasról már ne is szóljak. A lencse mára önkifejező eszközzé vált. Tulajdonosa kihangsúlyozhatja egyéniségét, vagy éppen változtathat kedvére lelke tükrén. Jelezheti felénk (na jó: a hódítandó célpont felé) a lencse gazdája márkás mivoltát, még ha én személy szerint nem is bukok a nájkiszemre. Ha már nemrég szóba került a póker, játék közben a csinos kis kártyaőrök és a hölgyek dekoltázsa mellett egy jól kiválasztott kontaktlencse...

Megtaláltam álmaim kanapéját, azt hiszem. Még nem tudom, hogy mennyit fizetnék érte, de a hét számjegybe is bele lehetne rángatni. Miért is jó ez nekem? Nekünk? Mert lebeg. A vízágy ehhez képest simán unalmas, a felfújós bútorzatról nem is beszélve. Az elve közelít a mágnesvasutakéhoz, csak nem kap folyamatos vonzó-taszító impulzusokat. Az persze elgondolkoztató, hogy milyen a teherbírása és mégis milyen mértékű kilengéseket visel el zuhanás előtt. Ezt a prózai kérdést azért teszem persze fel, mert nem csak a felhőről lógatni a lábam az esőcseppek...

…no nem a hitchcock-i értelmezésben, bár az is megérne egy külön mesét…arról van szó ugyanis, hogy ilyenkor tavasszal úgy kedvem támad virágot ültetni az erkélyre meg madáretetőt eszkábálni és kilógatni valami olyan helyre, amit jól látok az ablakomból. De aztán mindig gyorsan lebeszélem magam. Az ilyen dolgokért nem tudok hosszútávon lelkesedni. A virágok is mindig csak sorvadoznak nálunk (nem én vagyok az egyedüli antikertész a családban..). A látványos dolgokat szeretem. Amikor elültetem a növényeket, hirtelen egész barátságos lesz az erkély....