Nem is kell tovább gondolkozni azon, hogy ki ennek a csak napszakokat mutató órának a célközönsége. Én, a poszt-vizsgaidőszakban & pre-szorgalmi időszakban. Ilyenkor ugyanis tényleg elég annyi, hogy „Huh, már reggel van? Menjünk lefeküdni.” Vagy „Nahát, már délután?” Fel kéne kelni.” . Az óra a napszakok változása szerint változtatja színeit. A reggel kék és zöld, majd délben sárgára és lilára vált, majd este pirosban és lilában tündököl. Plusz funkció, hogy beállíthatunk egy időzítőt is, ami a kiválasztott napszakban úgy lép működésbe,...

Elkezdtünk szemezgetni néhány érdekes, vagy éppen elegáns gyűrűhordozót, továbbá ígéretet teszünk arra, hogy a listát majd bővítjük a harmadik köztársaság elkövetkező szürke hétköznapjain is, ha valami nyalánkabbra lelünk. Elsőként egy minimál dizájn, letisztult felület, bambuszborításos háttér került be, mely egyszerűségével magávalragadó, s bár továbbra is szeretjük a friss elektronikai termékek jellegzetes műanyag illatát, a bamboo kellőképpen unikális ahhoz, hogy kiváltsa ezt, tapentásról nem is beszélve. Mint azt a kis képecskén –...

Jelen képes “krónikánkkal” leginkább férfi olvasóinkat részesítjük előnyben, bár tudvalevő, hogy a hölgyek mindkét agyféltekéjükkel érzékelik a szépet, így feltehetőleg ők is értékelni fogják a riói karneválból kicsípett táncos leányokat. Jelzem, a pesti Operabálról továbbra sem vagyok hajlandó írni, amíg teli van a kisstílű, műveletlen magyar sztárokkal. Szóval ahelyett a tánc helyett, tessék beérni ezzel. [starreview]

Félreértés ne essék, nem az állampolgárt sikerült elgépelnem in english, sokkal inkább a város gyökereiben, a villamosok kerekei alatt doboló energia amiről szó van, legalábbis az alcím is erre utal: az élet pulzusa. Csak hogy el ne feledjem, valójában arról lenne szó, hogy most színházba invitálunk benneteket, jelesül a Tháliába, ahol tegnaptól láthatóvá vált az előadás. Hogy mire számítsatok? Tánc. Így egy szóval. Bár, ha azt mondom, hogy tényleg a múltból felszínre törő, zsigerekben lüktető energia, amitől az ember ki akar kelni a székéből,...

Második nekifutásra végül azért sikerült eljutni a tatarozás alatt álló múziumba, aholis rögvest a mínusz nyolcadik szint felé érdemes venni az irányt, bár közben még eltalálható Alechinsky (és nem, nem rossz átírást választottunk, ugyanis a művész belga, nem orosz…) képe is. Menet közben kiderült, hogy ahelyt tervezik még idén megnyitni a Magritte múzeumot, ami minden kétséget kizárólag az egyik legcsemegézhetőbb kiállítás lesz kerek e világon, de majd meglátjuk – elvégre mégiscsak ő a photoshop atyja. Természetesen nem sikerült azon...

Még egy, azaz egy hetetek van arra, hogy elvontassátok magatokat a várkerületbe és becélozzátok a Galériát, ha látni akarjátok az egészen kiváló Vajda Lajos tárlatot. Impresszív gyűjtés. Igyekeztem szemezgetni azok közül, amikre a sznobnövendékek (vagyis ti) könnyedén elcsábulhatnak, senkit nem akartam untatni puszta rajzokkal, még akkor is, ha szépen csúsztatott szénnel volt. Ez itt fentebb a Dinnyefej. Nem viccelek. De kerestem azért egy önarcképet is, ha valaki esetleg nem ismerné a huszadik század elején alkotó ifjú művészt. Ez persze nem minden, mert...

Nos, igyekeztem azért a munkán és a kötelező jópofin kívül valami hasznosat is kezdeni magammal Brüsszelben, így el akartam menni a helyi Szépművészeti Múzeumba, mert valamelyest szükségem volt a kultúrára is az elmúlt hónap agyszívása és a jelenlevők türhő tipusú humora után, ennek képeit azonban majd később. Csak mert az egyik meglepi az volt, hogy menet közben sikerül realizálni, hogy a Szépművészetek Palotájában (Palais des Beaux-Arts) éppen tegnap nyílt klasszik kiállítás, németalföldi és itáliai mesterek munkáiból, melyre természetesen jól...

Ez túl magas labda volt ahhoz, hogy ne verjük be…

A hét végén sikerült tiszteletünket tenni burzsoáfölde egyik szigetén, melynek keretében mahagónit lélegeztünk nem kevés bőrrel és csak fogdostuk a krómot szédültünkben. A white fülűek…khm a sasszemű éleslátók már rájöhettek a címből is, hogy a vizes blokkok felé vettük az irányt, s megnéztünk néhány alsókategóriás yachtot. Elsőre nem tűnhetnek annak, azonban ha meglátjátok az árcetlit, magatok is rájöttök, hogy ezek aprópénzes jószágok. Ezt is megéljük, hogy mai árfolyamon számolva, potom 90 millióért hozzánkvágnak egy ilyen felszereltségű...

khmm…vagyis pontosítanék; szájszagú a csókod? Az alapszöveg persze az volt, hogy ha csókolózni akarsz és nem bízol magadban, akkor mégse a kezedet az arcodra tapasztva fújtasd a leheleted az orrodba, mert az igaziból nem ad valid képet szájadnak szagáról. Ugye erre találta fel, na vajh melyik nagyon okos nemzet – jelzem költői kérdés volt – a kiss-o-metert, vagyis szépmagyarosan a csókométert. Lehelj rá a kütyüre, az pedig egy ötfokú skálán pontozza a széndioxiddal feldúsított levegődet. Minazonáltal, rájöttünk arra, hogy ez így önmagában...