A Műcsarnokban mától látható az immáron 13. hazai seregszemle bútorokról, dizájnelemekről, hogy még sznobbá varázsolhassuk a lakásunkat. Vannak persze hátborzongató cuccok is, de a varázslatosak ugyanúgy helyet kaptak. Ismert és a piacra frissen belépett magyarországi forgalmazók enteriőr-szigetei, a hazai formatervezés befutott és kezdő alkotóinak standjai a “madeinhungary” szekcióban, esténként pedig divatbemutatók, élő zenei programok és vetítések várnak rátok.

Ha az ágy szót említjük, legtöbbször elsőre a sajátunk ugrik be lelki szemünk elé, esetleg valamiféle piktogram. Elméletileg ezt a dolgot nem kellene túlragozni, hiszen felhasználását tekintve az ágy nagyjából a vízszintes testületű tevékenységekre van kihegyezve javarészt, így funkcionálisan a legtöbb ember akár egy matraccal, vagy egy függőággyal is elélhetne. Csakhogy egy ágy azért ennél többre is képes lehet, főleg manapság. Nyilván nem kell ecsetelnünk, hogy elegáns, szép kialakítású fekvőhely gyönyörködteti a szemet és ha megfelelő technológiával...

Hogy mesét nézni menő-e vagy sem, azt nem tudom, de nagyjából nem is érdekel. Én a mai napig szeretem őket, akár írni, akár olvasni, nézni, legyen az rajzolva, vagy filmesítve. Nyilván a legszebbeket (Szerelem a kolera idején, A Mester és Margarita, Szilmarilok), egy rajzfilm sosem fogja ütni, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az utóbbi évek legcsiszoltabb, legszerethetőbb alkotása ilyen oldalról az UP, vagy magyarul Fel. A sztorit nem áll szándékomban lelőni, legyen elég csak annyi, hogy egész komoly jellemeket sikerült kidolgozni, még akkor is, ha az éppen...

Te is azok közül való vagy, aki nem bír izgés mozgás nélkül megülni a fenekén? Te is minidig hintázol a széken, és vágódtál már olykor hanyatt? Te is felteszed, keresztbe rakod a lábad, váltod a pózokat folyton? Itt egy új megoldás az örökmozgóknak. Semmi különleges nincsen benne azon kívül, hogy balanszírozva kell ülni, mely apró, sokszor már-már tudatalatti mozgáskoordinációk eredménye a fogyás is, hiszen az ülés immáron nem statikus folyamat. Te eljátszanál vele, elütnéd az unalmas perceket egy kis hintázással? Yoon-Hee Kim székét neked találták...

Mióta csak feltalálták az amúgy roppant kényelmes nem kisállat, mégis PET palackokat, amivel ugyan egy csapásra megoldottak ezer disztribúciós és árusítási problémát, ott van a műanyag réme, hogy mi lesz ezekkel miután a delikvens kikortyintotta belőle az utolsó csepp nedűt. Egy időben ugyan nagyon trendi volt a kemény műanyag visszaváltható palack, de vélhetőleg annak a mosatási/fertőtlenítési, visszalogisztikázási, újratöltési, címkézési és boltban elszámolási költsége drágább, mint egy ásványvizes üveget összetaposni, beolvasztani és újat...

Sokak szerint Oroszország nem túl trendi, elmaradott és amúgy is rossz emlékei vannak. Igaz, sosem járt még ott, de az előítélet és a jéghideg kép erősebb tud lenni. Így is igyekszem úton-útfélen meggyőzni az embereket, hogy márpedig óriásit tévednek és bizony Párizs, Róma, Madrid erősen kell hogy kapaszkodjon, hogy szépségben felvehesse a versenyt Moszkvával, vagy Pétervárral. Arról pedig végképp igyekeznek megfeledkezni az emberek, hogy a földrésznyi ország az esőerdőkön kívül szinte bármilyen természeti jelenséget fel tud mutatni. Éppen ezért...

Lehet méltatni a magyar virtust, meg az ősi ösztönöket, de valljuk be igaziból csak a száj nagy és legfeljebb utcai vandalizmusban bizonyítottunk az elmúlt időben. Művészetekben sosincs nálunk semmi formabontó, igazán botránkoztató, gondolkoztató. A legtöbb esetben néhány képes, hazai vázlatokkal kipótolt kiállításokat kapunk, amik még a képi élmény ellenére is utólag inkább az átverés érzését keltik az emberben. Amikor meg véletlen a fővárosba talicskáznak anyagot az akcionizmus egyik atyjától, az is egy alig hónapos etap, törpe galériában. Bezzeg...

Tudom, Magyarországon nem kifejezetten divat a közutak megvilágítása, az autópályáké meg különösen nem. Hasonlót legközelebb Belgiumban és Hollandiában lehet látni, legjobb tudomásom (tapasztalatom szerint). Persze ha abból indulok ki, hogy rettenetesen utálok sötétben vezetni - kontaktlencse ide, vagy oda, szürkületben és éjjel sokkal rosszabb a szemem, mint egy hibátlan szemfényvesztőnek - reflektor, lámpa, fényvisszaverő tüskék ellenére. Ilyen közvilágításban azonban egész vállalható a dolog és nem kezdek el bekönnyezni másfél óra múltán. Persze...

Mesél a bécsi erdő, hirdeti Ödön von Horváth darabjának a címe. Hát mesélt nekem is. Képi reflexió, ha nézed, a díszlet minimál, a maszk és a ruházat nem kevésbé. A tér hát csupasz, s teret ad minden kósza gondolatnak és íznek. A darab sokszor frivolnak tűnhet az avatatlan szemnek, ám a legfőbb vonal, ami a figyelő szemébe ötölhet, egy olyan társadalmi, szociológiai válság a két világháború között, mely eladdig évszázadokon keresztül nem merült fel. Az önálló nő. Ellentmondani a házi istennek, az apának, nem foglalkozni hagyományokkal, vallással...

Tekintve, hogy virágöntözésben mindig is gyenge voltam, mert bár szeretem a növényt a környezetemben, de leginkább nézni szoktam, mindig valami keresztutas megoldást keresek. Ja nem a művirág, meg a képernyőt védő tulipán, vagy hasonlók, sőt még a telefonomon sem tamagocsizok növényt. Inkább csináltam önfenntartó “perpetuum stabile” mohát is. Azonban ez  az új virágcserép eléggé elnyerte a tetszésemet. Pofátlan koncepciója van, történetesen az, hogy az emberi tüdő mintájára lélegzik. A történet azonban vízmeghajtásos, így a folyamatos...